MyDay

Elég régen nem írtam. Tudom, minden bejegyzésem szinte így kezdődik de mostanában el voltam havazva...Érettségi meg miegymás. Mostanában kissé zűrössen és gyorsan telnek mindennapjaim. Hol is kezgyem? Az érettségi reméltem hogy klasszul fog sikerülni de ehejett csak azt mondthatom hogy remélem hogy talán felvesznek:S Nemsokára itt a szóbeli és arra is kellene készülgetni. Mondhatni én is csak készülgetek, sem mint tanulok. Pedig beosztottam magamnak, mikor mennyit hogy ne legyen sok egyszerre. Mert hogy én nem tudom soha beosztani az időmet. De úgy néz ki most sem megy. Ha már a nem megy dolognál tartunk akkor jelentem fogyni szeretnék de nagyon. Amúgy sem vagyok egy magabiztos személy de túlsúllyal pláne nem. 5 kiló felesleg odatesz az önértékelésemnek. Ráadásul mindjárt itt a fürdőrucis szezon, szóval jó lenne túladni rajta  de a baj, hogy szeretek enni. Ki nem? Főleg nassolni:) szeretem a testmozgást, mert nem vagyok lusta csak ha tanulásról van szó...de itt most az akaraterőmről van szó. Elsősorban magamnak akarok megfelelni de másodsorban másoknak is.Na de halmozzuk tovább a negatív dolgokat. Kivel fordult már elő lányok közül hogy attól félt terhes? Hát velem megesett. Vagyis megesik merthogy jelenleg is ettől rettgek. Talán csak hülye vagyok de valahogy minden arra utalt hogy az az 1 százalék az most nagyon bejött. Nem kell mondanom hogy lepergett előttem az egész életem. Vajon mi fog tőrténni és mi lesz mások véleménye rólam. Úgy érzem nem követtem el hibát, hisz egy éve tablettát szedek és egyet sem felejtettem el beszedni. Ennek ellenére számos olyan tünet jött ki rajtam amit nem tudok mással magyarázni de szerintem ez a veszély már elmúlt. Hihetetlenül rosz volt hogy senkinek nem tudtam elmondani mitől félek. Hogy miért? Ha anyunak vagy a barátomnak mondom el akkor mindenki bepánikol meg leveri őket a víz, és ha kideül hogy csak vaklárma akkor meg jön a dorgálás. Szóval ha már mindenképp én szívom meg akkor csndbe maradok. Nem mondtam el senkinek, de látszott rajtam hogy bánt valami. Persze hogy bántott. Főleg mert magamban kellett tartanom. Most úgy néz ki hogy teljesen alaptalanul gondoltam ezt. De még résen vagyok. Közel egy hetet nem aludtam miatta rendesen. Teljesen levert vagyok ami a hangulatomra és a viselkedésemre is rányomja a bélyeget. A családi dolgokat szerintem meg sem kell említenem. Újra előjött a nagyszülő szülő vita amit megint eléggé megsínylett a lelkivilágom, persze mint mindig most is magamban tartom. Néha kitörne onnan sírás és düh formájában de még bírom tartani magam. Gonoszság ide vagy oda, előbb utóbb vége lesz mindennek nem? Bár ez már 7 éve megy így és csak egyre jobban fáj. Nem tudok megsüketülni vagy megvakulni akárhányszor ez van, így már lassan tele vagyok. Úgy érzem senki nem értheti meg min megyünk mi keresztül tesómmal. Nem önsajnálatról van itt szó. Nem szoktam magam mártírnak beállítani, nem az én stílusom. De senkinek nem kívánom azt amit én 7 éve próbálok leküzdeni. Soha senki nem kérdez róla. Még Barna sem. Talán még ő lenne aki fel tudná fogni, de már ezt sem tudom. Én meg nem mondom mert nem akarok senkit sem evvel terhelni másrészt meg valahogy úg vagyok vele, hogy senki nem tudná ezt felfogni. Nem hiszem hogy akad valaki ilyen hejzettel. Szóval marad az írás ahol némileg levezethetem a gondolataim és valahoyg rendezettebbé válik és átláthatóvá teszi a dolgokat. Vagy csak egyszerűen arra van szükségem hogy kiajam magamból. És mivel a gép nem bánt nem vág grimaszokat és még vélemyényt sem mond, elég jó kitárulkozási forma. A mai nap nem tudom hgy egy 10es skálán hányast érdemele. Délelőtt egész jó volt, mondhatni átlagos, csak hogy ne keressük benne túl negatív vagy pozitív dolgokat. Amúgy nincsenek is...Aztán délután kicsit elkeseredett voltam mert gondoltam Barna hátha felhív vagy valami. Aztán ez el is múlt mikor átjött hozzám egy szia erejéig:) De hogy ne legyen már olyan jó a napom az estét kissé dühösen és szomorúan zárom. Nem akarom taglalni de fáradt is vagyok meg sokminden van az én lelki szemetesládámban amit üríteni kéne, szóval ez rányomta a hangulatomra a kis pesszimizmust. Szóval most egy pókerparti után némileg megbántva, elhanyagolva és dühösen érzem magam. Csak ennyi? Éppen elég....Ja és ha nem mondtam akkor Barna által vagyok ilyen. Hogy miért? hagyjuk. Ő ugysem olvassa, holnpra meg talán emúlik. De valahogy hiányzik hogy egy jót beszélgessünk. Csak hogy ő nem kérdez felőlem én pedig magamban vagyok. Amilyen hülye vagyok mi?....de persze ezért egyáltalán nem hibáztathatom...nem?...na elég ennyi negativ dolog mára...

A kimaradás enyhe jelző arra, hogy fél éve nem írtam. Hogy miért? Egyrészt elfelejtettem, másrészt ha za eszemben is volt akkor is elfelejtettem. Pedig az írás hasznos dolog. Nem csak arra jó hogy másokkal megosszam gondolataimat, hanem arra hogy kiadjam magamból azt a sok mindent ami felhalmozódott bennem. Mit is írhatnék? Jó sok minden változott fél év óta. Megkezdődött a végzős év. Fárasztó és stresszes. De jó oldala is van...amit még nem annyira sikerült felfedeznem. Túl estünk a szallagavató bálon is. Rendkívűl jó volt. Sokat nevettem táncoltam...és nem ittam. :D Mivel kicsit fájt a fejem és nem lehetett gyogyszerra inni hacsak nem akartam volna KO lenni:D Aztán itt volt a karácsony, amit nagyon élveztem...kivéve azt a pár kiló plusszot ami rámrakódott:D Neki is akarok majd állni fogyózni. Ne egy nagy koplalást képzeljünk el. Nem akarom magam sanyargatni....bár nekem már az is sanyargatás ha nem ehetek csokit. Az a világ egyik legjobb dolga...és h pont attól kell megválnom mikor épp elég probléma zúdul az ember nyakába ha érettségi előtt áll. És persze azt akarja hogy fellvegyék valahova. És én szeretném. Ó és végre nagykorú lettem...Hogy milyen érzés? Nos nemtudom. Idáig semmi olyan dolgot nem csinálktam amiért el kellett volna kérni  a személyimet...Várjunk csak! De igen! Ma voltunk  a legjobb barátnőmmel és a pasijainkkal vacsizni és sörözgettünmk is, ami előtt megkérdezték vagyunk e már 18ak. Szerintem ez annak számít:) Bulit is rendeztem:) De hogy az milyen jó volt. OKé, a fele társaság nem jött el akikre amúgy számítotam. De az az igazság, hogy mindenki ott volt akivel tényleg jóban vagyok és tudom, hogy számítok nekik valamit. Nagyon jól éreztem magam, és ami azt illeti sikerült is egy kicsit berugni. Minden esetre annyit táncoltam egyhuzamba mint más három este összesen:D És hát ki is békültem a lányokkal. Na igen, mivel itt a fél évben volt egy kisebb fajta összeveszés is. Nem akarom nagyon firtatni, de úgy érzem nem nagyon változott a hejzet mióta kibékültünk. Vagyis egy dolog miatt én megharagudtam rájuk, és ez a valami méág mindig jelen van pedig mostmár jóban vagyunk. Ez a valami a nemtörődömség. Nem hiába mondják hogy három barátnő nincs. És tényleg nincs...Bármikorra emlékszem vissza, úgy van a felállás hogy négy legjobb barátnő. Most 5 van:) és imádom őket. Tudom, hogy az embernek csak 1 vagy 2 kegjobb és igazi barátja lehet de nekem 5 van...na persze van több barátom is de igazi az csak 5 van:) Lassan 2 és fél éve leszünk együtt nyuszkóval...mondhatni ő is a legjobb barátom mert olyan dolgokat is megért amiket más nem tudna:) szeretem is nagyon:):) igaz mostanában sokat vitázunk. nem veszekszünk csak szóváltásokba keveredünk és ennek sokszor az a vége hogy vagy én nem szólok hozzá vagy...vagy én nem szólok hozzá. Nem azért  mert mindig ő a hibás. Nem..töredelmesen bevallom sokszor én vagyok az aki provokál..de hogy miért? később én is meglepődök azon, hogy bunkó tudok lenni. Félek, mert mostanában azt érzem hogy túlzottan be vagyok kerítve. Kicsit több mozgástére vágyom. Persze ez lehetetlen hisz osztálytársak is vagyunk meg egy heélyen lakunk. Csak szerintem néha már túl sokat vagyunk együtt. Azt mondják aki mindig velünk van az nem tud hiányozni. És én sajnos nem emlékszem hogy a közelmúltban bármikor hiányzott volna. Sokszor oktalanul is ingerült vagyok és úgy szólok vissza mintha megsértett volna. Pedig nem így van mert imádom őt csak...áhh...Talán tényleg sok. És ennyiből jobb lesz ha fősulira megyünk. Bele fogok pusztulni úgy fog hiányozni de azt hiszem rendbe fogja tenni kettönk között a viszonyt. Fáradstak is vagyunk meg feszültek a suli miatt vagy épp más miatt és néha egymáson vezetjük le...de legtöbbször én vagyok a ludas. Észrevettem hogy egyes dolgok amiket az elején szerettem benne avgy vivvesnek találtam, azon most pillanatok alatt felhúzom magam. És ezt utálom de ilyenkor annyira nem tudom magam irányítani. Pedig nagyon szeretem őt és félek hogy a végén megharagszik, vagy megutálja bennem ezt a folytonos zsőrtőlődést és puff...végeztünk is. De nem akarom elveszíteni mert ő olyan nekem mint ...mint..egyszerűen nem tudnék lenni nélküle. Biztonság, menedék, önzetlene szeretet és nyugodtság...ez az amit tőle  kapok akkor is ha felborul az egész mindenség..csak ne lenék olyan agresszív...persze istennek sem ismerném be..vagyis még büszke is vagyok. Nehezemre esik bocsánatot kérni attól akit a világon mindenkinél és mindennél jobban szeretek. Talán csak...nemtom. Áhh. Furán működök nem de? Szóval itt üzenem, hogy: sorry ha néha buta vagyok és csúnyán nézek-beszélek. De tudd hogy szeretlek és nem direkt csinálom. Szégyellem magam....huhh:)persze néha okkal vagyok bosszús:):) Oké szerintem fél év egy dokumetumba való besűrítése nem fog menni úgyh abba is hagynám...de csak mára:):)

ui: szeretlek nyuszifül:)

Az elmúlt 2 hónapban eléggé elmaradtam az írással. Nem mintha nem törtnét volna velem valami érdekes. Csupán annyi minden volt, hogy nem volt időm rá....megesik az ilyen.:) Lassan eltelik a nyáriszünet, és ismét megkezdődik egy újabb év. De nem is akármilyen évnek nézünk elébe. Sokak nevében mondhatom, hogy ez lesz a legnehezebb az eddigiek után...érettségi, nyelvvizsgák. És igen, ha már itt tartunk, szeptemberben már a nyakamba is zúdul egy nyelvvizsga, aminek hála most nem élvezhetem felhőtlenül a ynarat, hisz tabulnom kell. Persze tudom, hogy ennek később meglesz a gyümölcse de most csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó  lenne ha nem tanulnom kéne, hanem élvezhetném a meleget. Nemrég értünk haza a társasággal egy nagyon jó nyaralásról. Isteni jól éreztem magam...amilyen jók voltak a nappalok kétszer olyan jók az éjjszakák:):) és a legjobbat talán még nem is említettem! Jövőhéten megyek erdélybe:) szuper mi? még sosem jártam arrafelé. Bizti izgi lesz. És az a jó az egészben, hogy lesz egy esküvő is amin persze tömhetem azt a kocka fejem:) vicces de pont egybeesik evvel az utazással augusztus 16. is...igen, Barnám még azóta is megvan:) és aznap lesz 2 éve:) jó lesz nagyon...nem vagyok nagyon babonás de jó lenne azt hinni, hogy ez egy jel...vagy nem? hisz eléggé hihetetlen, hogy pont 16.-ára esik az esküvő:) ha vele lesz az esküvőm bizti augusztus 16.-án lesz:):) persze ennyire ne rohanjuk előre...még itt a fősuli, egyetem...és persze mi nagyon nagyon...ismétlem nagyon távol leszünk egymástól. Le lettem szidva amiért megjegyeztem hogy erősen tartok attól, hogy szét fogunk válni...de mentségemre legyen, hogy nem azért teszem mert biztos vagyok benne hogy ez lesz, hanem mert ez a legszőrnyübb dolog amitől félek...2 évvel ezelött megígértem, hogy bármi történjék nem fogom elengedni őt és harcolni fogok érte. Itt az idő, hogy bebizonyítsam igazat mondtam:):) Na megyek mert holnapra szerveztem egy Kerti Bulájt ide hozzánk:) (anyám örült is nagyon)..sok a tennivaló...

A cím nagyon találó:) Hisz január 1-jét mindenki csak átalussza nem? Hát valahogy én is így vagyok evvel:) dehát ki nem? Meg kell hagyni, ahoz képest, hogy utolsó pillanatban döntöttünk a szilveszteri bulit illetően, ez volt idáig a legeslegjobb:):) jajám....én nagyon jól éreztem magam..szerintem a többiek is. Jó sokan voltunk dehát így volt jó...fáradt vagyok...jó sokáig fent voltunk és aludni se sokat aludtam...Barnám mellett?:D nemám...ha kellőképpen nagy az ágy akkor jókat tudunk alcizni de amúgy meg mindketten olyanok vagyunk mint a sajtkukacok:D mindennek ellenére imádok mellette elaludni, és felébredni. Mert ő még a reggeli bányarémet is szereti bennem:):) mert ugye meg kell hagyni hogy reggeli ébredés után az ember kicsit fúha...:D lassan a szünet utolsó napjához közeledünk. Ez kicsit elszomorító..ám januárban sok sok emlékezetes dolog vár ránk...Bajnim szülinapja:), aztán az enyém, itt lesz a félév és a diáknapok (amit mellesleg nagon várok:) ). A félévet is, mert bár 3db 2esem lesz mégis leadhatom a német faktot..vagyis remélem..mindenki annyi félét mond hogy már reménykedni sem merek...amúgy meg mióta nem volt németórám, sokkal jobban érzem magam:) nincs reggeli rosszullét meg antiszoc hangulat...remélem ez második félévben folytatódik. 22-én betöltőm a 17. életévemet...tök komoly..nemsokára 18 leszek:D....de addig még elöttem van 365...vagyis 364 nap:) és kiváncsian várom mit tartogat számomra...remélem szerencsés évem lesz..tanulás téren is jó évet akarok zárni...ami azt illeti a három kettes ellenére büszke vagyok magamra, mert jó bizim lesz..tavaly majdnem meghúznak töriből, idén meg éppen hogy lecsúszok az 5ösről félévkor:) Szóval hajrá Barby:):) és persze szerelem és barátság nélkül nem élet az élet, szóval remélem az elkövetkezendő 364 napban sok időt tölthetek velük egészségben, békességben (bár ez nem mindig megy:D ) és nagy nagy szeretetben:).....

Már elég régen írtam. Hogy őszinte legyek nem igen volt rá időm. Sajnos most voltam beteg. Eleinte jó volt hogy itthon lehetek egy kicsit mert pihenhettem de aztán nem volt olyan jó. Már hiányzik a suli..vagyis ne a suli, inkább a társaság. Múlthét szerda ót nem voltam sehol. A hétvégén többiek voltak Mártizni is, és még oda sem mehettem. Még mindig fáj a szivem miatta:) De talán nem is hioányoztam nekik annyira. Csak fiukák voltak el, azok meg jól el voltak. Csak Barna ne hiányzott volna annyira:) Persze ezt enm úgy értettem...szóval itthon tengettem napjaimat. Tanulmányaim terén kicsit le vagyok maradva. Persze kapom a leckét rendesen de nem vagyok ott olyan órákon sem ahol olyan dolgokat veszünk, amit nem lehet így bepótolni. Holnap úgy volt hogy megyek de sajnos nem lehet. Ám a csütörtöki napot kiharcoltam. Már nagyon hiányoznak a többiek.:) Jól esett mikor mindenki írt nekem, meg hívtak, hogy mi van velem. Ilyenkor látni, hogy mennyi ember van aki kedvel. Oké, nem mondom, hogy minden rendben ment az elmúlt pár napban, de azért viszonylag jó minden. Főleg most. Sikerült minden problémát kiküszöbőlni. Hát, volt egyszer az Ágival probléma..vagyis vannak még mindig. Van egy volt legjobb barátnőm. Furcsa, hogy valaki akit két három hete még a legjobb barátnődnek tartasz az most épp hogy csak haver. Rendessen összevesztünk, de ez most túl hosszú történet lenne....a lényeg annyi, hogy annyira makacs, hogy nem tudtam beleverni a fejébe, hogy nincs igaza. Aztán végül egy hét hallgatás után, elfogyot a türelmem és szépen beolvastam neki. Aztán válaszolt nekem és végül beszélgettünk, de nem jutottunk többre, mert nem hisz senkinek. Aztán most beszélt velem, és elbeszélgettünk. De csak úgy mint két haver. És ennél többek már nem is leszünk soha többet. Aztán a másik, hát ha nem is mondhatom problémának de azért nem volt minden rendbe, a Barnámmal. Tudom, hogy minden kapcsolatban vannak kisebb nagyobb buktatok, meg vitázások, szóval én ezekhez úgy állok hozzá, hogy megbeszéljük és együtt megoldjuk. Nem minden esetben teszem ezt. Csak azokkal az emberekkel akik közel állnak hozzám és úgy érzem megérdemlik. A barátaim, a szerelmem és a családom. Szóval tartottam annyira erősnek az iránta érzett szerelmem, hogy tudjam, ezt könnyen ki lehet küszöbölni. És igazam lett. Én ha valakinek megmondom, hogy mi a problémám akkor azt nem azért teszem, hogy lejárassam őt, vagy megszégyenítsem, mert megint hibázott vagy rosszul csinált valamit. Nem, én ezt azért szoktam tenni, hogy rendbetegyem vele a dolgokat. Azért mert szeretem és fontos ember az életemben. És nem akarom elveszíteni. Szóval remélem senki nem érti félre ezeket. Meg ha hibázom akkor én is vállalom a felelőséget nem pedig a másik házta mögött mondom, hogy mi a problémám vele. Annak nem lenne semmi értelme. Csak több ebert veszítenék el. Bár az őszinteségemnek hála, összevesztem Ágival. Persze ez nem csak ezen múlott. Azt a következtetést vontam le ebből az egészből, hogy ha valakivel valamikor problémája van a másikkal akit ráadásul szeret akkor, azt ott abban a percben mondja el neki és ne huzza az időt. Ne hetekkel vagy hónapokkal később. Hanem ott és akkor. Mert akárhogy reagál, akármi lesz a dologból, semmi garancia arra, hogy az idő ezen változtatna. Ha ma így reagál akkor 2 hét múlva is így fog. És az sem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít. Mert ha nem mondod el, neki, és nem történik semmi , mert csak amgadban őrlődsz, attól a seb még mindig ott lesz benned. És az idő múlásával is ott fog maradni. Ezt a saját káromon tanultam meg. Nem bánom, hogy hibáztam az életem során, mert akkor nem tudnám a későbbiekben, hogy mi a hejes döntés. Hisz az ember a saját kárán is tanul. Azt hiszem ez a bejegyzés kicsit uncsira sikeredett. Vagyis kivülről nézve szerintem az:D Na de mindegy is...ezen is túl kell esnem hogy belevághassam az élvezetses történetekbe:):) senki ne értsen félre...vagy talán egy kicsit lehet...:) Nos kicsit hosszúra sikeredett ez a bejegyzés azonban ilyen hosszú idő után azthiszem ez nem számít. Aki szeret olovasni az úgyis elolvasta. Aki eddig elolvasta az ezután is el fogja. Aki nem az pedig nem:D Ezt jól megaszontam:):) Na most megyek, mert megy a Vészhejzet meg amúgy is késő van:) Na mentem...holnap pedig összehozok egy érdekes bejegyzést:)...

A mai napom mintha angyalkák kísérték volna...vidám volt. Jó, még mindig tart de konkrétan arra az időre gondolok amit a suliban tőltöttem...most egy kicsit elmúlt már a maga varázsa de azért nem panaszkodhatok. A héten ma van az első olyan napom mikor tökre jól éreztem magam:) Bár örülnék ha Barnim is visszaírna már...körübellül két órája küldtem neki egy sms-t, hogy hátha csinálunk valamit együtt...de azóta sem írt...bár megszoktam, hogy fél óra a minimum:) Sebaj, én akkor is szeretem....Szóval amint írtam, jó volt a mai nap. Sokat nevettem, meg viccelődtem. Arik voltak osztálytársak is és a bioszdogám is jól sikerült. Remélem nem az estém fog rosszul sikerülni...wááá...Itthon punnyadok. Mert nem hív senki...meg persze azért mert betegségemből kifojólag anyukám nem enged ki. Bezzeg suliba elengedett mi?! Feláborító!...:D:D....Most, hogy itthon voltam két napig, és ma suliba mentem, rá kellett döbbennem, hogy mennyire nem tudnék magammal mit kezdeni ha nem kellene suliba mennem...két napig egyedül itthon...ez rádöbbentett mennyire társas lény vagyok:) ÉS MOST HIJÁNYZIK A BARNIM IS!:) hm...minden düddővel így van aki szerelmes, hogy 10percenként nézegeti azt a fránya telefont?....nevetséges....szánalmas...vagy nem?...nemtom...de az már biztos, hogy eszméletlenül szerelmes vagyok...:):) Máma kicsit rozsaszínködös napunk van....És most az órára tekintve, sajnos rá kell döbbennem, hogy egyedül tőltöm a nap hátralévő perceit...evvan...hogy hogy érzem magam?...most őszintén, hogy kéne?...szomorkás vagyok, de nem tudok rá haragudni...talán ha kinyírná a családom, akkor talán tudnék, de amúgy.....de akkor mi a manóval tudnám elütni az időt ami ráadásul hasznos is...na ilyen most pont nem jut eszembe, tanulni meg had ne tanuljak már! :):) Helyette meg mit csinálok? Megint itt ülök a gép elött...wáááá...és kérdem én, akkor ezek után mi lesz hétvégén? Oké, vasárnap go mamájékhoz, de holnap? Holnap mi lesz? Nem akarok egyedül lenni délután. Egyedül a gép elött, vagy a tévé elött. Olvasni sem akarok...na jó, egy jó kis Harry Potter mindig bejön. Főleg akkor mikor rosz kedvem van. Ha valaki menekülni akar a valóságból akkor üljön le és olvassa a kedvenc könyvét, vagy bármit ami leköti. Mikor olvasok mindig egy másik világban vagyok, távol a gondoktól...és csak az a történet van amit ép olvasok. Ez jó kikapcsolódás....szóval ha én épp menekülni akarok, akkor egy Harry Potter könyv mindig megteszi a magáét....talán ez kicsit hülyén hangzott de akkor is így van. Na mindegy...Ma megszavaztuk, hogy az osztályunk indul a diáknapokon! Jó, mi? Szerintem tökre izgi. Kicsit aggódom, hogy lesz egy-két félreértés meg veszekedés, de hát mikor nem voltak. Mégis bízom benne, hogy sikeres lesz a dolog kimenetele és mindenki jól fogja magát érezni:) Még ha nem is nyerünk, de a végén ne érezzük azt, hogy minden hiábavaló volt. Az ofőnk pedig kiáll mellettünk...értünk...meg minden iolyesmi:):) Bár nem fog túlzottan segíteni, de amit tud meg tesz értünk. És azt állítja ütni vágni fog minket, hogy ezt végig csináljuk. Hát nem ari?:):) Bírjuk az ofőt....Telik múlik az idő...itthon nyugis minden...egyedül vagyok a nappaliban...csak a mokim hastáncozik a ketrec rácsain:D jobban mondva szökni próbál, de tökre úgy néz ki mint aki hastáncozik:D Barnim meg még mindig nem írt:( hm...na mindegy...túltesszük magunk rajta..és elhisszük, hogy biztos dolga volt...biztos...ugye?...

Hát igen. Jóslatom beteljesedett...beteg lettem:) ja, ezen most nem kéne vigyorogni mi? Oké, oké, dehát akkor is. Nézzük a jó oldalát: nem kellett ma suliba mennem...bár helyette reggel orvoshoz kellett mennem, ami még önmagában nem is olyan rosz, de az öreg...bocsánat, idős nénik és bácsik azok aztán...volt egy kettő akinek voltak ütős beszólásai:D én majdnem felröhögtem a rendelő közepén. Miket tudnak ezek összepletykálni meg panaszkodni...:) négyen voltak elöttem, olyan korán mentem, de így is ott ültem másfél órát....és még mi vagyunk pletykásak mi? Na aztán otthon hagytam a telefonom, ez pedig azért volt nagy pech, mert engem úgy hoztak be, hogy ha végeztem akkor majd telefonálok és akkor értem jönnek. De telefon nélkül ez sajnos lehetetlennek bizonyult. Ám eszem a szivét annak aki kitalálta a telefonfülkéket:D:D és így sikeresen hazajutottam...Úgy néz ki, holnap sem megyek, de a pénteki naphoz már én ragaszkodom mert írnom kell egy biosz javítót meg egy föci dogát is...szóval jó kis nap lesz majd, de akkor is muszály.  Holnap meg nem lesz nehéz napunk, nem írunk semmiből, kivéve angolból, de azt meg tudom írni következő órán is. A péntek viszont fontos. Nem érzem valami jól magam. Ennyit még életemben nem tüsszögtem. Nemám köhögnék vagy ilyesmi, nem, inkább tüsszögök. Ez pedig jó sok használt zsepikupacot hagy maga után...oké, ne menjünk bele az orrfojási történetbe:)....lépjünk tovább...bár nem is tudom mit írhatnék..más nem igen történt velem...csak fekszem, vedelem a teát meg ezeket a dilibogyókat és Barnim kérésére próbálok minnél gyorsabban meggyogyulni...szóval igyekszem:):) Azért hijányoznak az én hőnszeretett osztálytársaim...barátaim..hm...jajj, tényleg. Mostanában hanyagoltam kicsit a Fall Out Boy-t. Hogy miért? Meghallgattam pár Disturbed számot (amit Barnámtól kaptam) és tökre tetszik főleg a Guarded -  Ten Thousand Fists....öööö..szóval ez egy jó szám akar lenni:D..na mindegy...Nagy örömömre máma...bocsi, ma (mert sokak, köztük Vivi szerint sincs ilyen szó:) ) lesz a Prison Break...óóó, nagyon csejcizem Wentworth Millert...ááá...szóval szeretemkedvelemeremekgyereket:):) igen, kicsit kerge vagyok ma...talán az időjárás teszi...vagy a szerelem...vagy az a sok bogyó amit reggel óta beszedtem:D de így összességében szerintem mindegyik:)....na megyek és bevetem magam az ágyba a macim mellé...mert hogy most csak ő van nekem:D Meine Elter sind in Tesco und mein Bruder szétrugja az udvart labdával:):) én pedig futok és keresek egy (még) tiszta zsepit:D....

Kitartás...ez hangzik azok szájából akik rámnéznek. Negatív kisugárzás...ááá...hát igen. Rájöttem, hogy ha az ember elmondja vagy leírja pici szive bajait akkor attól megkönnyebbül. Hát ha már itt atrtunk:) --- az én napjaim sem a legjobbak, persze mért lenne könnyű az élet? hm...de a mai nap után nekem annyira nincs kedvem erről beszélni...legalább ez legyen pozitív:) ööööö...van ám jó dolgo is...öööö...ennyire hülye lennék? Nem, inkább pesszimista...bizti volt valami vidám ebbe a pár napban....korán kelés...nem ez nem az....suli...háááát. Most erre mit írjak? Szoktam ám nevetni is...vagy a Törökön ( ne fürgyé le! ) vagy Nagy Gergőn ( irodalom óra főleg ) vagy éppen aki beszólogat órán....a két oztályt összevonós dolgonak a jó oldalához tartozik az is, hogy bár az órák hangoak de szétröhögöm magam:):) főleg az énekóra tetszett...de amúgy mindig ez van...szóval comorkás napjaim bearanyozzák, jobban mondva felvidítják az osztálytársak, a barátok, az öcsém...na jó, ő mégsem...kis piszkálodós:)....és had ne hagyjam ki Barnimat:) Persze ő áll ám az első helyen...nem tudom leírni elégszer, mennyire szeretem....jó, nem nyálazok de így van!....ha már ennél a témánál járunk: Gergő padtárs máma aztmondta irodalom órán, hogy "minden szerelmes menyjen a .....", hogy miért mondta? Fogalmam sincs, bár még furcsábbá teszi az egészet hogy neki is van barátnője...hm...mindegy. Mint mindenkinek, nekem is van kedvenc tantárgyam...ami, eddig azt hittem, a német, ám év eleje óta változott a helyzet...tudom a fakt is közrejátszik, de kezdem nagyon nem kedvelni. Helyette rájöttem mennyire bírom a töriórákat. Persze eszem ágában sincs felvenni faktnak vagy ilyesmi, mert azért az elmúlt években nem voltam belőle olyan jó hogy ezt megtegyem, de első helyen pillanatnyilag most ez áll. Ez azért is jó mert ha jó lennék töriből akkor jó lenne az évvégi jegyem. Ez pedig azért jó, mert továbbtanulásnál, a suliba ahova menni akarok, ott eléggé nézik. Töri mellett az irodalom, föci meg az egyik nyelv még olyan tantárgy amit néznek. Ja és elkezdtem elsősegélyire járni, bár nagy szomorúságomra lehet hogy csak később tudom elkezdeni. (több okból is, de azokat inkább most hagyjuk). De alig várom, hogy jogsim legyen. Bár sokan azt mondják, csak egyel több dolog amivel összetörhetem magam:D...a kis gonoszok:):)...nem baj, én akkor is ragaszkodom hozzá! Szóval majd ha eljön a gyakorlati rész (ami még kicsit odébb van) akkor mindenkit fokozott figyelemre intek az utcán:D áhhh, folyamatosan tüsszögök, meg fulyom a nozim...ez bezony a táppénz első jelei:D lehetségesnek tartom, hogy már lázas is vagyok....e azért inkább a hőmérőre bízom a dolgot...na asszem akkor megyek is aztán....aztánaztán:)...Ó, és ha Barnám olvassa e pár sort akkor: SZERETLEK:):)

Mit is írhatnék?....hm..nemtom. Máma kicsit kivandálkodtam magam. Kellett már valami amivel levezetthettem a feszültséget. Biztos nehéz lehetett elviselni....minden kis szaron felhúzom magam...áhhh...például ma is...szóval mindössze annyi tőrtént hogy Barna beteg...amiből pedig nagy ügyet csináltam...vagyis amin felidegesítettem magam, hogy nem láthatom. Azért mert nem engedi...:(:(:(:(...Tegap meg máma hijányzott suliból mert beteg cegényem...úgy volt h ma végre átmehetek, és dvd-zünk de aztán...oké, megértem, hogy nem akarja, hogy beteg legyek de.....engem annyira nem érdekel...még ha hozzá sem érhettem volna legalább látnám őt...nemtom mikor fogom látni őt...végeredményben azért voltam iyen mert csalódtam és szomorú vagyok. Csalódtam mert beleéltem magam hogy együtt töltjük a péntek estét...én nem akartam megbántani és remélem nem is haragszik rám, csak ez a feszültség ami a héten felgyülemlett bennem, ilyenkor jön ki és néha olyakat is mondok amit amúgy nem gondolok komolyan...hülye vagyok tudom...de akkor mért érzek haragot ha arra gondolok hogy nem mehetek át?...csak annyira hijányzik:( Kicsit szét vagyok esve...máma nem hoztam a formámat a suliban...sorban kapom a hármasokat...eskü be fogok savanyodni:) Már csak röhögni tudok magamon...áááá...végülis az egy jó pont ha tudok magamon röhögni nem?...oké, az önutálat már nem egy jó pont. Nem mondom, hogy utálom magam, csak olyankor mikor ilyen vagyok:) Szóval ez most elég zavaros...ajj...kéész vagyok..asszem jó hogy itt a hétvége mert mgőrülnék. Egy jó alvás, az kell nekem...hátha lehűt kicsit..Néha irigylem Barnát. A hidegfejűsége miatt. Sok emberrel nem beszélnék vagy beszélnének velem ha ő nem lenne. Evvan, forrófejű vagyok:):) Hát igen...meg szerelmes is és észvesztően hiányzik...hm..szét áll a fejem:)...inkább megyek...megyek és jól alszok:)....

Neki indultunk a 3. hétnek...most mit mondjak? Elég jól érzem magam...Petra sem harizik rám. Mindenki szeret:):) Remélem...A legjobb napom idáig a múlt hét péntek volt. Mikor elmentünk az osztállyal Halászira. Öszintén bevallom, sajnálom, hogy csak két F-es maradt ott, de azért nagyon jól megvoltunk a délelött és délután folyamán...az északáról nem is beszélve.:):) Naon élveztem ám. Ofőmnek is minden tiszteletem, hogy kibírt minket. De ott volt ám Evi anyuja is aki segített kordában tartani minket. Persze nem voltunk mi olyan rosszak...csak amennyire szoktunk:D Kár, hogy csak egy éjszakára mentünk...Bár Barnimnak jobb mert cegényem szenvedett a foga miatt. Máma hijányzott is...A suliból is meg nekem is:D Éééés, tegnap voltunk együtt 13 hónapja...bezony..tökre jó:):) Ma szereztem pár információt a továbbtanulással meg az érettségivel kapcsolatban, és meg kell mondjam, hogy nem is olyan rosz ez a dolog. Most kicsit másképp vannak a ponthatárok meg a felosztás, és sokkal jobb mint elötte. De azért nem lesz könnyü dolgunk. Bacher Tanárúr volt olyan kedves, hogy egy egész töriórát rááldozott arra, hogy elmagyarázzon mindent, így mindenki megvilágosodott:):) Tiszta gyagya vagyok. Ma kikaptuk angolból a tesztet amit még első héten írtunk. Sejtettem, hogy rosz lesz de hogy egyes azt nem. Tiszta szégyen! Egyes? Anygolból? Áááááá...elég sokat felejtettem a nyáron. Még jó, hogy ezt nem írják be...jövőhéten bezzeg már élesbe megy. Azt szeretném ötösre megírni, úgyhogy készülök:):) De komolyan! Most észrevettem azt, hogy többet tanulok mit tavaly, persze ezt annak köszönhető, hogy egy jó suliba akarok továbbtanulni meg jó érettségit akarok. Ennek pedig az a hátulütője, hogy sokat kell tanulnom. Jó, így az év elején még nincs annyi lecó, de egyre több és több lesz. Nekünk pedig tartani kell a lépést....Huhh...Szóval most megyek és gyors tanulok holnapra...már nem azért mert stréber vagyok meg nagy kedvem van hozzá. Csak remélem, hogy látom máma Barnimat...hacsak nem szenved még cegényem:( remélem nem....

Az időjárás megint úgy döntött, hogy át áll a sötét oldalra:) De most komolyan. Folyton esik, megállás nélkül. Tökre lehangoló. Ha már itt tartunk, az én kedvem is körübellül a béka segge alatt van. Én nem nagyon vettem észre. Csak annyit, hogy valami nem stimmel. Máma többen is megkérdezték, hogy jól vagyok e meg hogy miért vagyok rosszkedvű, és hogy fura vagyok. Persze amint említettem, alapjáraton mindig vigyori kicsi lány vagyok de mostanában nem érzem jól magam. Komolyan mondom, már lassan úgy beszélek mint egy emos. Pedig én utálom az emosokat meg az öngyilkos hajlamú embereket. Ahh...pedig mostanában rám is simán mondhatnák ezt. Nem azt mondom, hogy vagdosom magam, meg sötéten nézek. Nem, csak kevesebbet nevetek, beszélek és kevésbé van jó kedvem. Örülnék neki ha valaki meg tudná mondani, hogy miért...Hát igen. Talán ha jól a lelkem mélyére néznék akkor megtalálnám a sok kicsi problémát amiből összeállva egy nagy roszkedv lesz. Vagy van. Hát itt a suli, a barátok a szerelem és az otthon. Mindegyik téren vannak elvárások és ha nem a jó formádat hozod akkor vagy bűntudatod van, vagy valaki haragszik rád. Legrosszabb esetben elveszted őt. Hogy miről is zagyválok?...Huhh. Nos tehát itt van elsőként a suli. Itt a hosszú szünet után, újra rá kell állni arra, hogy tanulnod kell és ez az elsődleges pont. Nem mintha az elmúlt 4 napban terorizáltak volna a suliban, csak 11.-esek vagyunk, itt vannak a faktok meg beleszámít a továbbtanulásba az eredmény. Meg az egész közösséget megbolygatták. Talán hiányzik a régi kis sulis életem:):) Még nyugisnak volt mondható minden...de most...A következő pont a barátság. Itt is vannak elvárások, persze kicst más mint egy iskola. Azonban ezeket az elvárásokat az elmúlt pár napban én nemhogy nem teljesítettem, de még rosszat is csináltam...Felmerül a tény hogy bűntudat környékez...hát igen. Ezt nem is nagyon akarom taglalni. De ami igaz, hogy hazudni bűn és én nem szeretek bűnt elkövetni, főleg nem a legjobb barátnőm ellen....Aztán a szerelem...itt sem vagyok valami hű de jó fej...Mostanában belegondoltam, és rájöttem, hogy kicsit nehéz lehet elviselni. Talán azért van mindez mert ingerült vagyok és itt vezetem le a feszültségem egy részét vagy éppen azért vagyok néha kicsit gónó. Sajnálom Barnimat, mert néha bunkó vagyok és ahelyett, hogy elmondanám neki mennyire szeretem, inkább morgok. És a legjobban az fáj, hogy mikor azt mondtam neki szeretlek, aztmondta, hogy néha jól titkolom...talán csak viccelt, de valójában komolyan gondolta...szőrnyü nőszemély vagyok... Pedig csak segíteni akar. Sűrgőssen változtatni kell az életfelfogásomon és a stílusomon. Rendbe kell szednem magam, különben még őt is elveszítem...pedig nélküle teljesen elvesznék....Lassan már csak bocsánatkérésekből fog állni az életem.:)..Ja és az otthoni dolgok a változatosság kedvéért úgy alakulnak ahogy csak lehet...mindig akad valami...de ez most a legkevesebb....Egészségi téren sincs rendben minden, el kéne mennem orvoshoz végre...mert nem egy náthás influenzás dologról van szó...még ha náthás lennék, de nem...Most pedig a mondandóm végére értem. Ez a sokminden nyomja az én kicsi szivemet. Ami amúgy soksok vidámsággal és szeretettel van teli, csak épp van mikor elbújik:)