egyszer minden véget ér...
2008.02.19. 13:50 | Barby17 | Szólj hozzá!
Mondhatni poziztív gondolkodású ember vagyok, de sokan mondják azt, hogy mindenből a legrosszabbat nétzem ki. Talán csak azért mert sok rosz dologban volt részem, és sokat csalódtam, többek közt emberekben. Mostanában megint történt pár dolog, ami kicsit megváltoztatta az életfelfogásom. Összeszedtem egy betegséget, de nem influenzát vagy ilyesmit....egy sokkal rosszabbat. Egy olyan baktériumokat termelő betegséget, ami megtámadja a mályat, a szívet és a tüdőt is. Az orvosok aztmondták, hogy ha nincs kezelve akkor halálos betegség is lehet. És akkor az ember ilyenkor maradjon nyugodt? Hát mondanom sem kell, hogy eléggé féltem...sokszor volt már halálközeli élményem. Például mikor leestem 4 méter magasról. Eltörött a gerincem, de sikeresen felépültem és most a hátfájás kísér utamon. Akkor azt mondták hogy meghalhattam volna, vagy lebénulhattam volna. Nos akkor úgy gondoltam hogy valami oka kell lenni hog életben maradtam. Hiszem hogy mert nem haltam meg, van még feladatom az életben. Most ismét itt álok egy olyan betegséggel a nyakamon ami nem játék. A világon a legroszabb érzés mikor félsz...félsz a haláltól. Vagy nem is a haláltól félsz, hanem az ismeretlentől. Mert nem tudod mi jön utána, hogy jobb lesz vagy fájn fog e?....Nemtudom, hogy jó dolog e 17 évesen azon gondolkodni, hogy milyen a halál és az élet. Bár én ha meghalnék akkor csak azt sajnálnám, hogy hátrahagyok sok embert akiket szeretek és nem akarom hogy szomorúak legyenek. Mert hiszem hogy sok embernek van rám szüksége...Már 2 hete itthon vagyok, várom hogy megjöjjön az eredmény...de még mindig semmi. Aztán anya telefonált és kiderült hogy a leletet elkverték valahol és még nem érkezett meg Győrbe. A múltkor azt mondták ne aggódjak mert ha valami baj van akor Győrből hamar visszajön az eredmény...már kezdtem örülni, hogy azért jó hogy nem jön ilyen hamar mert akkor valószínű nincs semmi gond...errre most kiderül, hogy meg sem érkezett. Azthiszem most senki hiába mondanák hogy nugodjak meg...nem tudok. Dühös vagyok, mert a mai világba bárki megdögölhet. Ebből ha levonom a tanulságot akkor azt kell mondjam, hogy soha ne bízd az életed a postáraxD oké ez nem vicces dehát....én már nem tudok mit mondani. Nem tudom hogy a sors mit szánt nekem az életben, de ezekből a halálközeli élményekből elég volt. Jó lenne gondmentes életet élni. Tudom hogy az élet nem fenékig tejfel de azért....szóval én már kész vagyok...de jó ézés volt hogy sokan mellettem álltak és bátorítottak:):) Volt egy két ember akire számítottam de valahogy elkerülhette a figyelmüket hogy már 2 hete nem látnak....hát nem fura?....Na de nem érdekes...bajban ismerkszik meg a barát...én pedig már tudom kik azok akik fontosnak tartanak...egy ilyenből ezt is le lehet szűrni....Lehet hogy van aki nem ért velem egyet, de így van. Ha valaki a barátnődnek mondja magát és azt mondja a szemedbe, hogy rá mindig számíthatsz akkor talán felhívna ilyenkor...az én nézetem az hogy úgy bánj az emberekkel ahogy szeretnéd, hogy ők bánjanak veled....eddig is ez volt, és ez után is ez lesz. És ez nem csak ara vonatkozik, hogy én hogyan bánok másokkal hanem hogy mások is hogyan bánnak velem....nos én is úgy fogok velük...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barby17.blog.hu/api/trackback/id/tr54345612
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
