2007.09.20.
2007.09.20. 19:12 | Barby17 | Szólj hozzá!
Úgy érzem magam mint akiben felrobbani készül valami. Valami ami ha elengedem magam egyszerre zúdít rám mindent. De ha nem teszem is ez fog történni. Sírni lenne kdvem, hogy megkönnyebbüljek. Azt mondják azért vannak a szeretteink hogy segítsenek ebben...és én mit teszek? Kussolok...megsztoktam, hogy magamban elintézm a dolgaimat, de mire jó ez? Hiszen úgy érzem magam, hogy mindjárt felrobbanok. Ó igen, már megint kicsit negatív vagyok. Csak egy egy szar nap tudja kihozni belőlem ezt. És a mai is ezek közé tartozik. Igen, tudom, mindenkinek lehet egy rosz napja. Akár több is. Hát nekem ma van. Hosszú lenne elmagyarázni hogy mitől is rossz egy nap. Meg talán nem tartozik mindenkire....bár nem mintha bárkivel is megosztanám a gondjaimat. Mindig azt kérdem: miért tenném, mért rontanám el a jó kedvet? Aztán arra gondolok, hogy fordított esetben nem érdekelne milyen jó kedv van, segítenék. Segítenék, bármiről is lenne szó....Ez van. Ilyen vagyok én...aztán elmúlik. De a lelkem mélyén még is ott marad a tüske, ami egy egy ilyen nap után eléggé szíven szúr. Ezt pedig csak tetőzi minden apróság. Minden olyan dolog ami nem akar összejönni, azt hiszed aznap minden ellened van. És azt kívánod bárcsak lenne akinek elmondhatnád ami már több éve bánt, ami fáj, aki végre megértene...közben pedig nem veszed észre, hogy csak egy karnyújtásra van tőled...és hogy mi némít meg?....talán a félelem...a félelem hogy gyengének láttszól majd....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barby17.blog.hu/api/trackback/id/tr68171736
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
