bizonytalan jövő....
2008.03.30. 17:43 | Barby17 | Szólj hozzá!
A jó nem mindig jár egyedül. Lehet, hogy ott rejtőzik valahol a rosz, csak arra várva, hogy lecsaphasson, akkor mikor az ember a legkevésbé számít rá. Én ha arra gondolok, hogy nyáriszünet, akkor két irányt vesznek a gondolataim. Egyrészt a szabadság felé. Szabadság , szerelem, barátok és pihenés egyedül, avagy együtt. A másik szál a munka és a rengeteg tanulás felé fut. Hiszen az egész nyarat végig kell tanulnom és dolgoznom, hogy a végén majd kicsit megálljak aztán minden menjen tovább. És ha azt hinnénk ez a két szál nem fut össze, akkor sajnos tévedtünk. Nagyon is összefut. Dolgozni kell, és rengeteget tanulni, közben pedig több emberrel egyeztetni kinek mikor jó elmeni bárhová is. A nyaram koránt sem a pihenésről fog szólni...hanem a végtelen rohanásról. Arról a 2 hónap rohanásról fog szólni, amikor az ember úgy érzi, most van ideje beérni magát. Bepótolni mindazt amire évközben nem volt idő. Aztán újra startolunk és minden megy tovább. Ha elrontod lemaradsz, ha pedig sikerül...hát abba belefáradsz, kimerülsz. Kicsit elkeserít azért, hogy annyi tervem lenne ha nem kellene dolgozni vagy tanulni. álmodozom pedig tudom hogy csalódni fogok...de mégis ezt teszem mert valahogy ez tartja bennem a lelket...Szeretnék elmenni a barátaimmal nyaralni. Elsősorban ez lenne cél. De mindenki munkálkodik, és seniinek nem jó mikor a másiknak az lenne. Én július végén, vagy augusztus elején mennék el, mert akkor van nagyon jó idő és akor már nem igen dolgozom,. A probléma már itt elkezdődött. Van akinek az augusztus eleje nem tetszik. Inkább az augusztus vége. Szóval nem tudom mi fog ebből kisülni de remélem lesz egy hét amikor végre kimozdulhatunk, távol mindentől. El akartam...vagyis el akarok szabadulni innen csak Barnával is...bár ennek annyi lehetőségét látom mint egy parányi hangya...hogy öszinte legyek annyi mindent hagyok annyiban vele kapcsolatban, (hogy majd a nyáron ugyis lesz rá lehetőség), hogy tuti nem fog összejönni. Avval vigasztalom magam, hogy a nyáron lesz idő erre, és alkalom is...de az az igaszság hogy ez egy nagy hazugság. Egy nagy hazugság ami a vesztembe húz. Oda ahonnan már nincs vissza út, hiába kapaszkodnék. Néha az az érzésem, hogy csak nekem ilyenek az elképzeléseim egy kapcsolatról de néha meg az van hogy annyira szeretnék változtatni csak egyszerüen nem lehet....hogy lehetne úgy megtenni, hogy avval ne súróld a közönségesség és a kiábrándultság határát. És mi marad? A beletörődés....beletörődés abba, hogy bár nem látod magatokat a jövőben, mégsem teszel semmit....csak az álomvilágba menekülsz és arra gondolsz, hogy bármi is lesz, minek foglalkozni vele ha most boldog vagy...vagy van rá lehetőséged hogy az légy...de sajnos rá kell döbbenned hogy ez nem így megy. Mert bárhogy döntesz annak következménye van. Ha nem most de később lesz. És befolyásolja a jövőd. Tehát lehet hogy éppen avval veszítesz el valakit, hogy egszerűen boldog akarsz lenni. Néha azt kívánom bárcsak elszabadulhatnék innen...el messzire, csak egyedül ahol nincs senki. Aztán pár nap múlva viszajönni....de sajnos a problémák elől nem lehet meneküli...nem tudom megtenni. A nyakamon vannak és mind megoldásért kiáltanak. De az élet nehéz...és miért pont az enyém lenne kivétel. De tegnap megkédezték tőlem, milyennek tartom az életem. Hogy mi volt erre a válaszom? Az hogy nehéz de jó...és örülök mert ez egy öszinte mondat volt. És hiszem, hogy ameddig jónak tartom, bármilyen nehéz is legyen, akkor mindig lesz egy fűszál a szakadék szélén ami ott lesz ha zuhannék. Azt is megkérdezték, hogy mitől tartom jónak az életem. Mi az amivel elégedett vagyok. Nos erre gondolkodás nélkül rávágtam, hogy a barátaim, a családom és nem utolsó sorban a szerelmem. És igen, ha már itt tartott a beszélgetés menete, hát mint az minidgis lenni szokott, szóba került az a biznyos téma is, a sex. Ó igen, ez a dolog poénos része volt. Bár ha komolyan akarjuk vizsgálni a helyzetet akkor koránt se sorolnám abba a kategoriába amelybe azok a dolgok krültek, amik hatására jónak tartom az életem. Hogy ez mennyire rosz dolog?...nem tudom...valahol mélyen mindig foglalkoztat, hogy mért nincs ez másképp...de aztán rohanni kell tovább, és én hálás vagyok hogy mi mindenem van az életben...boldog vagyok és úgy érzem meg van mindenem...de ha marad időm megállni akkor.......akkor néha többre vágynék...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barby17.blog.hu/api/trackback/id/tr97403389
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
