This is my poem:) Avagy kicsit költői hangulatban vagyok. Szoktam verseket (már ha lehet ezeket versnek nevezni) írni, csak nem reklámozom.SzerelemEgy szó.Ennyi az egész?Csak egy szó,Mi elmond egy mesét?Egy mesét,Ami az életem,Csak egy szó,Ennyi kell nekem.Egy szó,Mit régóta érzek,Egy érzés,Mitől boldog az élet.Egy szó.S nincs többé valóságEgy mese,Miben nincs gonoszság.Gonoszság,Ami elronthat mindent,Csak egy szó,Mi elvarázsol innen.Egy szó mit régóta érzek,Egy érzés,Hogy veled boldog az élet.
Elvileg van az az emberfajta aki, csak éli az életét, mit sem gondolkodva azon, hogy mi az élet értelme. Aztán van az az ember, aki viszont azon gondolkodik, miért van ezen a földön. Na már most, nem vagyok egy nagy gondolkodó típus, de van mikor én is ülök és azon gondolkodom, hogy mit is kezdjek az életemmel, aminek szintén mi értelme? Úgyértem, elgondolkodom kik vannak körülöttem, a múlton, a jövőn. Szóval egyáltalán nem vagyok EMO-s! Mostanában azon kellett elgondolkodnom, hogy szedjem rendbe az életem. Mivel kezdtek kicsit kicsuszni a dolgok az irányításom alól. Tanulásügyileg példát kéne vennem azokról akik komolyan veszik...én azt mondtam, hogy komolyan jó akaro lenni aztán tiszta szar vagyok....ööö...úgyértem a jegyeim nem jók:( Aztán itt voltak ezek a családi problémák, amikre kerestem a választ csak nem ment egyedül. Elmondani meg nehéz volt bárkinek is...6 év szótlanság nagyra képes..de aztán hála annak a határtalan bizalomnak és szeretetnek, elmondtam mi nyomja picike civem:) jó volt ám...csak úgy, de úgy utálok mások elött sírni...de ez csak egy mellékes dolog. A lényeg, hogy van aki segít, és nem vagyok egyedül...ez még annál is jobb érzés:):) Viszont a magány, egy ronda dög és mégis sikerült neki belém lopnia magát...a büszkeség, néha arra készteti az embert, hogy még véletlenül sem árulja el mit érez, mert avval elismerné, hogy gyenge és annak ellenére, hogy boldognak mutatja magát, mégsem annyira az. Hát nem vagyok túl büszke, de nem igazán volt alkalmam bárkinek is elmondani valamit. Mióta "szakítottam" Ágival (hozzá kell tennem, hogy nem bánom), annyiban változott az egész, hogy nem tudom van e nekem olyan, hogy legjobb barátnőm, vagy legjobb barátom...oké, legjobb barátom az van:) Bajnim:) de amúgy gondolkodtam. Ott van Szandra, aki persze, hogy legjobb barátnő. Minden olyan funkció müködik aminek müködnie kell... ott van ha hívom, ha szükségem van rá...meghallgat, tanácsot ad és nem fikáz se engem, sem pedig azt akit a világon mindennél jobban szeretek:) ez egy fontos szempont! Viszont keveset vagyunk együtt...reggel buszon találkozunk aztán kész...van egy Fenyvesi Petrám meg egy Esztim...nos én nagyon de nagyon szeressem őket és örülök, hogy mostanában Petrával egyre bizalmasabb kapcsolatot alakítottam ki. Csak ki kéne rángatnom őt a négy fal közül:) Vásárolni azt nagyon szeretek vel...jó az izlése:) Szóval itt csak ennyi a probléma...de szerintem már mondtahtom azt hogy legjobb barik vagyunk:) akivel pedig a pasi ügyeket lehet a legjobban megbeszélni az a Tóth Petrám na meg a Bernim:D Ezekkel mindent...nagyon szeressem őket is....szóval barátból van elég...csak néha valahogy magányosra sikeredik egy két perc...de amúgy tisztában vagyok vele hogy ha kell akkor itt vannak nekem:) És persze Cintimről sem feletkezzünk meg akivel a világon bármiről lehet lekizni, és mindennél jobban tud örülni a másiknak.:) Most, hogy ezt leírtam, kicsit jobb kedvem lett...sok ember van aki szeret, úgyhogy nincs okom magányosnak érezni magam. Semmi esetre sem akarok nagyképűnek tünni evvel a sokan vannak akik szeretnek dumával, csak abból vontam le ezt akövetkeztetést, hogy velem vannak, a barátaim, és gyakran aranyosan megjegyzik hogy: Barbi szeretlek:D de komolyan....például Zselyke, Berni, Szluka Niki:):) úgyhogy én még véletlenül sem akarok itt nagyzólni...csak írtam:) De mindennek a legjobb és legfontosabb része Bajnim:) ha ő nem lenne akkor nemtudom mi lenne velem....és persze ezt a verset is ő ihlette:D na mára ennyi elég is lesz....
