MyDay

Elég régen nem írtam. Tudom, minden bejegyzésem szinte így kezdődik de mostanában el voltam havazva...Érettségi meg miegymás. Mostanában kissé zűrössen és gyorsan telnek mindennapjaim. Hol is kezgyem? Az érettségi reméltem hogy klasszul fog sikerülni de ehejett csak azt mondthatom hogy remélem hogy talán felvesznek:S Nemsokára itt a szóbeli és arra is kellene készülgetni. Mondhatni én is csak készülgetek, sem mint tanulok. Pedig beosztottam magamnak, mikor mennyit hogy ne legyen sok egyszerre. Mert hogy én nem tudom soha beosztani az időmet. De úgy néz ki most sem megy. Ha már a nem megy dolognál tartunk akkor jelentem fogyni szeretnék de nagyon. Amúgy sem vagyok egy magabiztos személy de túlsúllyal pláne nem. 5 kiló felesleg odatesz az önértékelésemnek. Ráadásul mindjárt itt a fürdőrucis szezon, szóval jó lenne túladni rajta  de a baj, hogy szeretek enni. Ki nem? Főleg nassolni:) szeretem a testmozgást, mert nem vagyok lusta csak ha tanulásról van szó...de itt most az akaraterőmről van szó. Elsősorban magamnak akarok megfelelni de másodsorban másoknak is.Na de halmozzuk tovább a negatív dolgokat. Kivel fordult már elő lányok közül hogy attól félt terhes? Hát velem megesett. Vagyis megesik merthogy jelenleg is ettől rettgek. Talán csak hülye vagyok de valahogy minden arra utalt hogy az az 1 százalék az most nagyon bejött. Nem kell mondanom hogy lepergett előttem az egész életem. Vajon mi fog tőrténni és mi lesz mások véleménye rólam. Úgy érzem nem követtem el hibát, hisz egy éve tablettát szedek és egyet sem felejtettem el beszedni. Ennek ellenére számos olyan tünet jött ki rajtam amit nem tudok mással magyarázni de szerintem ez a veszély már elmúlt. Hihetetlenül rosz volt hogy senkinek nem tudtam elmondani mitől félek. Hogy miért? Ha anyunak vagy a barátomnak mondom el akkor mindenki bepánikol meg leveri őket a víz, és ha kideül hogy csak vaklárma akkor meg jön a dorgálás. Szóval ha már mindenképp én szívom meg akkor csndbe maradok. Nem mondtam el senkinek, de látszott rajtam hogy bánt valami. Persze hogy bántott. Főleg mert magamban kellett tartanom. Most úgy néz ki hogy teljesen alaptalanul gondoltam ezt. De még résen vagyok. Közel egy hetet nem aludtam miatta rendesen. Teljesen levert vagyok ami a hangulatomra és a viselkedésemre is rányomja a bélyeget. A családi dolgokat szerintem meg sem kell említenem. Újra előjött a nagyszülő szülő vita amit megint eléggé megsínylett a lelkivilágom, persze mint mindig most is magamban tartom. Néha kitörne onnan sírás és düh formájában de még bírom tartani magam. Gonoszság ide vagy oda, előbb utóbb vége lesz mindennek nem? Bár ez már 7 éve megy így és csak egyre jobban fáj. Nem tudok megsüketülni vagy megvakulni akárhányszor ez van, így már lassan tele vagyok. Úgy érzem senki nem értheti meg min megyünk mi keresztül tesómmal. Nem önsajnálatról van itt szó. Nem szoktam magam mártírnak beállítani, nem az én stílusom. De senkinek nem kívánom azt amit én 7 éve próbálok leküzdeni. Soha senki nem kérdez róla. Még Barna sem. Talán még ő lenne aki fel tudná fogni, de már ezt sem tudom. Én meg nem mondom mert nem akarok senkit sem evvel terhelni másrészt meg valahogy úg vagyok vele, hogy senki nem tudná ezt felfogni. Nem hiszem hogy akad valaki ilyen hejzettel. Szóval marad az írás ahol némileg levezethetem a gondolataim és valahoyg rendezettebbé válik és átláthatóvá teszi a dolgokat. Vagy csak egyszerűen arra van szükségem hogy kiajam magamból. És mivel a gép nem bánt nem vág grimaszokat és még vélemyényt sem mond, elég jó kitárulkozási forma. A mai nap nem tudom hgy egy 10es skálán hányast érdemele. Délelőtt egész jó volt, mondhatni átlagos, csak hogy ne keressük benne túl negatív vagy pozitív dolgokat. Amúgy nincsenek is...Aztán délután kicsit elkeseredett voltam mert gondoltam Barna hátha felhív vagy valami. Aztán ez el is múlt mikor átjött hozzám egy szia erejéig:) De hogy ne legyen már olyan jó a napom az estét kissé dühösen és szomorúan zárom. Nem akarom taglalni de fáradt is vagyok meg sokminden van az én lelki szemetesládámban amit üríteni kéne, szóval ez rányomta a hangulatomra a kis pesszimizmust. Szóval most egy pókerparti után némileg megbántva, elhanyagolva és dühösen érzem magam. Csak ennyi? Éppen elég....Ja és ha nem mondtam akkor Barna által vagyok ilyen. Hogy miért? hagyjuk. Ő ugysem olvassa, holnpra meg talán emúlik. De valahogy hiányzik hogy egy jót beszélgessünk. Csak hogy ő nem kérdez felőlem én pedig magamban vagyok. Amilyen hülye vagyok mi?....de persze ezért egyáltalán nem hibáztathatom...nem?...na elég ennyi negativ dolog mára...