A kimaradás enyhe jelző arra, hogy fél éve nem írtam. Hogy miért? Egyrészt elfelejtettem, másrészt ha za eszemben is volt akkor is elfelejtettem. Pedig az írás hasznos dolog. Nem csak arra jó hogy másokkal megosszam gondolataimat, hanem arra hogy kiadjam magamból azt a sok mindent ami felhalmozódott bennem. Mit is írhatnék? Jó sok minden változott fél év óta. Megkezdődött a végzős év. Fárasztó és stresszes. De jó oldala is van...amit még nem annyira sikerült felfedeznem. Túl estünk a szallagavató bálon is. Rendkívűl jó volt. Sokat nevettem táncoltam...és nem ittam. :D Mivel kicsit fájt a fejem és nem lehetett gyogyszerra inni hacsak nem akartam volna KO lenni:D Aztán itt volt a karácsony, amit nagyon élveztem...kivéve azt a pár kiló plusszot ami rámrakódott:D Neki is akarok majd állni fogyózni. Ne egy nagy koplalást képzeljünk el. Nem akarom magam sanyargatni....bár nekem már az is sanyargatás ha nem ehetek csokit. Az a világ egyik legjobb dolga...és h pont attól kell megválnom mikor épp elég probléma zúdul az ember nyakába ha érettségi előtt áll. És persze azt akarja hogy fellvegyék valahova. És én szeretném. Ó és végre nagykorú lettem...Hogy milyen érzés? Nos nemtudom. Idáig semmi olyan dolgot nem csinálktam amiért el kellett volna kérni a személyimet...Várjunk csak! De igen! Ma voltunk a legjobb barátnőmmel és a pasijainkkal vacsizni és sörözgettünmk is, ami előtt megkérdezték vagyunk e már 18ak. Szerintem ez annak számít:) Bulit is rendeztem:) De hogy az milyen jó volt. OKé, a fele társaság nem jött el akikre amúgy számítotam. De az az igazság, hogy mindenki ott volt akivel tényleg jóban vagyok és tudom, hogy számítok nekik valamit. Nagyon jól éreztem magam, és ami azt illeti sikerült is egy kicsit berugni. Minden esetre annyit táncoltam egyhuzamba mint más három este összesen:D És hát ki is békültem a lányokkal. Na igen, mivel itt a fél évben volt egy kisebb fajta összeveszés is. Nem akarom nagyon firtatni, de úgy érzem nem nagyon változott a hejzet mióta kibékültünk. Vagyis egy dolog miatt én megharagudtam rájuk, és ez a valami méág mindig jelen van pedig mostmár jóban vagyunk. Ez a valami a nemtörődömség. Nem hiába mondják hogy három barátnő nincs. És tényleg nincs...Bármikorra emlékszem vissza, úgy van a felállás hogy négy legjobb barátnő. Most 5 van:) és imádom őket. Tudom, hogy az embernek csak 1 vagy 2 kegjobb és igazi barátja lehet de nekem 5 van...na persze van több barátom is de igazi az csak 5 van:) Lassan 2 és fél éve leszünk együtt nyuszkóval...mondhatni ő is a legjobb barátom mert olyan dolgokat is megért amiket más nem tudna:) szeretem is nagyon:):) igaz mostanában sokat vitázunk. nem veszekszünk csak szóváltásokba keveredünk és ennek sokszor az a vége hogy vagy én nem szólok hozzá vagy...vagy én nem szólok hozzá. Nem azért mert mindig ő a hibás. Nem..töredelmesen bevallom sokszor én vagyok az aki provokál..de hogy miért? később én is meglepődök azon, hogy bunkó tudok lenni. Félek, mert mostanában azt érzem hogy túlzottan be vagyok kerítve. Kicsit több mozgástére vágyom. Persze ez lehetetlen hisz osztálytársak is vagyunk meg egy heélyen lakunk. Csak szerintem néha már túl sokat vagyunk együtt. Azt mondják aki mindig velünk van az nem tud hiányozni. És én sajnos nem emlékszem hogy a közelmúltban bármikor hiányzott volna. Sokszor oktalanul is ingerült vagyok és úgy szólok vissza mintha megsértett volna. Pedig nem így van mert imádom őt csak...áhh...Talán tényleg sok. És ennyiből jobb lesz ha fősulira megyünk. Bele fogok pusztulni úgy fog hiányozni de azt hiszem rendbe fogja tenni kettönk között a viszonyt. Fáradstak is vagyunk meg feszültek a suli miatt vagy épp más miatt és néha egymáson vezetjük le...de legtöbbször én vagyok a ludas. Észrevettem hogy egyes dolgok amiket az elején szerettem benne avgy vivvesnek találtam, azon most pillanatok alatt felhúzom magam. És ezt utálom de ilyenkor annyira nem tudom magam irányítani. Pedig nagyon szeretem őt és félek hogy a végén megharagszik, vagy megutálja bennem ezt a folytonos zsőrtőlődést és puff...végeztünk is. De nem akarom elveszíteni mert ő olyan nekem mint ...mint..egyszerűen nem tudnék lenni nélküle. Biztonság, menedék, önzetlene szeretet és nyugodtság...ez az amit tőle kapok akkor is ha felborul az egész mindenség..csak ne lenék olyan agresszív...persze istennek sem ismerném be..vagyis még büszke is vagyok. Nehezemre esik bocsánatot kérni attól akit a világon mindenkinél és mindennél jobban szeretek. Talán csak...nemtom. Áhh. Furán működök nem de? Szóval itt üzenem, hogy: sorry ha néha buta vagyok és csúnyán nézek-beszélek. De tudd hogy szeretlek és nem direkt csinálom. Szégyellem magam....huhh:)persze néha okkal vagyok bosszús:):) Oké szerintem fél év egy dokumetumba való besűrítése nem fog menni úgyh abba is hagynám...de csak mára:):)
ui: szeretlek nyuszifül:)
