Az időjárás megint úgy döntött, hogy át áll a sötét oldalra:) De most komolyan. Folyton esik, megállás nélkül. Tökre lehangoló. Ha már itt tartunk, az én kedvem is körübellül a béka segge alatt van. Én nem nagyon vettem észre. Csak annyit, hogy valami nem stimmel. Máma többen is megkérdezték, hogy jól vagyok e meg hogy miért vagyok rosszkedvű, és hogy fura vagyok. Persze amint említettem, alapjáraton mindig vigyori kicsi lány vagyok de mostanában nem érzem jól magam. Komolyan mondom, már lassan úgy beszélek mint egy emos. Pedig én utálom az emosokat meg az öngyilkos hajlamú embereket. Ahh...pedig mostanában rám is simán mondhatnák ezt. Nem azt mondom, hogy vagdosom magam, meg sötéten nézek. Nem, csak kevesebbet nevetek, beszélek és kevésbé van jó kedvem. Örülnék neki ha valaki meg tudná mondani, hogy miért...Hát igen. Talán ha jól a lelkem mélyére néznék akkor megtalálnám a sok kicsi problémát amiből összeállva egy nagy roszkedv lesz. Vagy van. Hát itt a suli, a barátok a szerelem és az otthon. Mindegyik téren vannak elvárások és ha nem a jó formádat hozod akkor vagy bűntudatod van, vagy valaki haragszik rád. Legrosszabb esetben elveszted őt. Hogy miről is zagyválok?...Huhh. Nos tehát itt van elsőként a suli. Itt a hosszú szünet után, újra rá kell állni arra, hogy tanulnod kell és ez az elsődleges pont. Nem mintha az elmúlt 4 napban terorizáltak volna a suliban, csak 11.-esek vagyunk, itt vannak a faktok meg beleszámít a továbbtanulásba az eredmény. Meg az egész közösséget megbolygatták. Talán hiányzik a régi kis sulis életem:):) Még nyugisnak volt mondható minden...de most...A következő pont a barátság. Itt is vannak elvárások, persze kicst más mint egy iskola. Azonban ezeket az elvárásokat az elmúlt pár napban én nemhogy nem teljesítettem, de még rosszat is csináltam...Felmerül a tény hogy bűntudat környékez...hát igen. Ezt nem is nagyon akarom taglalni. De ami igaz, hogy hazudni bűn és én nem szeretek bűnt elkövetni, főleg nem a legjobb barátnőm ellen....Aztán a szerelem...itt sem vagyok valami hű de jó fej...Mostanában belegondoltam, és rájöttem, hogy kicsit nehéz lehet elviselni. Talán azért van mindez mert ingerült vagyok és itt vezetem le a feszültségem egy részét vagy éppen azért vagyok néha kicsit gónó. Sajnálom Barnimat, mert néha bunkó vagyok és ahelyett, hogy elmondanám neki mennyire szeretem, inkább morgok. És a legjobban az fáj, hogy mikor azt mondtam neki szeretlek, aztmondta, hogy néha jól titkolom...talán csak viccelt, de valójában komolyan gondolta...szőrnyü nőszemély vagyok... Pedig csak segíteni akar. Sűrgőssen változtatni kell az életfelfogásomon és a stílusomon. Rendbe kell szednem magam, különben még őt is elveszítem...pedig nélküle teljesen elvesznék....Lassan már csak bocsánatkérésekből fog állni az életem.:)..Ja és az otthoni dolgok a változatosság kedvéért úgy alakulnak ahogy csak lehet...mindig akad valami...de ez most a legkevesebb....Egészségi téren sincs rendben minden, el kéne mennem orvoshoz végre...mert nem egy náthás influenzás dologról van szó...még ha náthás lennék, de nem...Most pedig a mondandóm végére értem. Ez a sokminden nyomja az én kicsi szivemet. Ami amúgy soksok vidámsággal és szeretettel van teli, csak épp van mikor elbújik:)