Szia Én! Újra itt? Igen, újra. Olyan régen nem beszélgettünk. Hogy ennek mi az oka? Nem tudom, talán annyi minden történt hirtelen, hogy időm sem volt panaszkodni :) rendben, nem csak rossz dolgok történtek az elmúlt fél évben, sőt! Azt kérdezed, most miért vagyok itt? Azt hiszem jön az év vége, ismét eltelt 365 nap és valahogy eszembe jutott, milyen is volt ez az év. Emlékeztem rá, hogy itt sokszor megosztottuk a sok sok nap összefoglalóját, hogy mit tanultunk, mit gyűjtöttünk és mi az amit veszítettünk. Gondolod, hogy most is megtehetjük ezt? Én szeretném. Legutóbb írtam magamnak egy levelet, emlékszel? Talán 2 éve lehetett 2013-ban? Nem is ez az érdekes, hanem az hogy azóta mennyi minden változott, te jó ég! 2 év alatt. El tudod hinni? Oké, ez egy költői kérdés volt. De egy év alatt is legalább ennyi minden történt. Kezdhetem? Vigyázz mert hosszú lesz! :)
Szóval év elején betöltöttem a 24. életévemet. A 23.-kal ellentétben ez igencsak kellemesen telt. Szűk körben ugyan de nagyon is jól! 2015 január elsejére minden ártó, energiavámpír embert kiirtottam az életemből. Kicsit drasztikusan hangzik? Most hogy visszagondolok, az is volt. Elég nagy lépés, ami azt illeti. Na szóval ezért is mondtam, hogy itt volt ez a szülinap, amit szűk körben töltöttem, hisz baráti társaságom hirtelen jócskán megfogyatkozott. Azt mondtam baráti társaság? Huhh, nos volt idő, mikor ezeket az embereket a barátaimnak tartottam, valóban, a végén viszont tisztán látszódott, hogy ez a hit téves volt részemről. A barátság nem ilyen. Igaz? :) Rendben, nem kalandozok el, de te is tudod, hogy év elején ez igen csak aktuális téma volt.
Egy szóval pápá régi barátok, viszont üdvözöllek újra viszonzatlan szerelem. Ó,ne forgasd a szemed, tudod, hogy erről is beszélnem kell. Mindig azt emlegettem, hogy aki a balesetemig mellettem volt az utána mind eltűnt, mert én úgy döntöttem. Kivéve egy embert, aki sajnos vagy nem sajnos, de a többiek távozása után is részese maradt az életemnek. Azt kérdezed miért? Oké, nem mondom, hogy azért, mert ő így akarta. Inkább azért mert én hagytam neki. Hülyeség volt, viszonzatlan volt, de az ember nem tanul mindig az első hibából. Ismered a mondást, van hogy nem tanulok egy hibából, hanem a biztonság kedvéért elkövetem még egyszer vagy kétszer :) Na itt is pont ez történt. Hányadik alkalommal? Harmadik? Igen, azt hiszem szám szerint a harmadik alkalommal. De hé! Legyőztem! Valahol nyár elején történt azt hiszem, amikor a sok negatív érzés megtöltötte azt a bizonyos poharat és én búcsút mondtam ennek a jóképű, ám de érzelmileg igencsak fogyatékos fiatalembernek. Így félévre tényleg mindenkinek és mindennek búcsút mondtam, ami negatív. Hogy maradt még valami? Igen jól tudod, akkor volt még egy valami ami kellőképpen kiérdemelte a pokol megnevezést az életeben. Ez kérlek, nem más volt, mint a munkahelyem.
Ohh, a munkahely. Ez is kalandos egy sztori. Kanyarodjunk vissza az írásom kezdetéhez. Oda, amikor azt írtam, hogy megcsappant a baráti társaságom. Nos ezzel a döntéssel együtt változott meg a munkahelyi légköröm is. Rendben, ez még korábban volt, 2014-ben, mégis addig a percig kihatott a munkámra, ameddig ott voltam alkalmazotti viszonyban. Hogy te sem tudod elfelejteni? Igen, azt a sok rosszat tényleg elég nehéz elfelejteni. Mai napig rosszul leszek a gondolatára is, nem vicc! De tudod nem rossz ha emlékszik erre az ember. Minden alkalommal rögtön hálásabb is vagyok az életnek azért ahol most tartok, legfőképp azért hogy el tudtam onnan jönni egy sokkal jobb helyre. És igen, most jött el a pillanat, hogy megemlékezzünk arról a bizonyos munkahely változásról! :) Július 27.-vel megkezdtem a pályafutásomat a parndorfi Burger King alkalmazásában. Hogy ez mekkora változás volt, mekkora boldogság, mekkora felszabadulás! Emlékszel? Szinte láthatóan kisimultam amint utoljára kitettem a lábam a Fiege ajtaján. Akkor éreztem azt, amiért addig hajtottam: "VÉGE!" Végre vége van! Mindent lezártam! Istenem, ahogy most visszaemlékszek, szinte elönt az a boldogság ami akkor is :) Ez egy isteni áldás volt, egy ajándék. Szóval azóta is itt dolgozom és nem fogod elhinni, de nem szeretnék panaszkodni. Egyáltalán nem akarok rosszat mondani. Mert a legjobb hely, ahol valaha is dolgozhattam eddigi pályafutásom során. Talán vannak emberek akik bosszantanak néha, vannak fárasztó napok, "elegem van" pillanatok, de utána akkor is visszavágyom. :) Mit szólsz? Mosolyogsz? Én is :) Kedvelem őket, nagyon. Persze idővel rájöttem, hogy ők is csak emberek, hibáznak, van bennük rosszindulat is, de nincs ezzel baj. Én is ilyen vagyok. Mind ilyenek vagyunk. És így is, képzeld el, rettentő jó céges bulink volt! Istenem, de jól éreztem magam! :) Nem csak azért mert, soha így még nem éreztem a munkaadóm megbecsülését mint akkor, hanem azért is mert egy nagyon jó csapat tagja lehettem és lehetek most is. Nem panaszkodom, azt meghagyom a hétköznapokra, ha majd fáradt leszek :)
Hogy mi jön most? Nos említettem, kiket és miket írtam ki az életemből, említettem, hogy mit kaptam aztán ajándékba munka terén. Amit nem említettem még, és bocsásd meg nekem, hogy csak most teszem szóvá, az nem más mint a megmaradt baráti társaságom. Bocsi, hogy így fogalmaztam, de most mond meg, miként kellett volna nevezzem őket? :) Tudod, hogy szeretetből írtam. Mit is mondhatnék? Nos, nincsenek sokan, sőt. De tudod, nincs hiányérzetem. Világéletemben olyan ember voltam, akit ezer meg ezer ember vett körül, rengeteg barát, haver, pajtás..most meg nézz rám, egy kezem elég hozzá, hogy megszámoljam őket. Hogy szomorú vagyok e emiatt? Dehogy is! Szerinted sem az? Nézd, lehet, hogy öregszem, lehet hogy az évek meg a rutin teszi (szándékosan írtam így) de átértékeli az ember a kapcsolatait. És azt amit eddig 15 emberből nyertél, annak most a tripláját kapod meg egyetlen embertől. Te már megtaláltad a lelki társad? Hiszel benne hogy van ilyen? Én hiszek. Mindig hittem benne, akkor is amikor rossz emberek vettek körbe, akkor is. Az emberben talán mindig van egyfajta elképzelés, hogy milyen is lenne egy számára tökéletes barátság, de egészen addig nem is tudja elképzelni igazán, ameddig meg nem tapasztalja. Nos 2015-ben nekem ezt is sikerült. Mármint megtapasztalni.
Rendben, elismerem vannak mélypontok, de nézz rám és mond azt hogy létezik tökéletes kapcsolat. És ha azt mondom , hogy nekem ez annak számít? Figyelj, miért ne mondhatnám? Hiszen a testvérem! Kellőképpen idegesít néha, de legalább tripla ennyire tesz boldoggá. Megosztjuk a dolgainkat, mindent. Mi ez ha nem testvéri kapcsolat? Kinevetsz? Jó, most én is nevetek, ha megvizsgálom, a kapcsolatunkat. De ez egy boldog nevetés! :) vicces, boldog...
Mit mondasz, kellően jó év van mögöttünk? Szerintem igen. Tanulságos volt, kalandos, rengeteg jó élménnyel, és egy új korszak kezdetével. Izgalmasan hangzik nem? :)
Szerelem? Mi van vele? Na jó, ha akarod beszélek erről is...Nem tudom mit akarsz, mit mondjak? Azt sem tudom igazán, hogy van e bármi mesélni valóm erről a témáról. Na jó, figyelj, talán akad valami :) Talán van itt egy fiú. Ne örülj! Nem biztos, így még nem akarom hogy elbízd magad! Hogy most lelkifröccsöt kellene írnom magamnak? Hm...Azt hiszem igazad van, úgy kéne beszélnem, mintha ezer százalék biztos lennék a dologban. Vagyis meggyőzni önmagam. Legyen...
Hé Te! Igen , Te ott! Figyelj rám egy kicsit! Van ez a fiú, tudod, kiről beszélek. Tetszik? Igen. Érzed azt, amit szerinted érezned kell, ha találkozol azzal a bizonyos valakivel? Igen. Akkor a következő kérdésem az, hogy mitől félsz? Nem félek. De igen, félsz! És ezt abba kell hagynod. Abba kell hagynod, hogy olyan dolgoktól félsz, amik kívül esnek a komfortzónádon, mert a csodák odakint történnek. Eszedbe kell jusson, hogy az élet rövid és legfőképp arra nincs idő, hogy perceket vesztegess el abból a csodából ami rád vár. Szeretném, ha megfogadnád, és nem gondolnád túl a dolgokat. Ne tervezd meg a szituációkat, ne add a szereplők szájába a szavakat mert csalódni fogsz. Menj és csináld. Mégis mi rossz történhet? Nézz vissza az eddig megtett útra! Ezek után is azt mered mondani, hogy gyenge és gyáva vagy hozzá? Ugyan, ne már! A zsigereidben érzed, hogy vár rád. Ösztönösen hallod a feladatot, hogy menned kell, lépned kell. Ne tiltakozz ellene! Bízol bennem? Elhiszed, hogy ott vár rád a csoda, csak azt szeretném, ha picit kilépnél érte a csigaházadból? Ha igen, akkor ígérd meg nekem holnap éjfélkor, hogy a következő évben még erősebben fogsz hinni és lépni fogsz! Csak ígérd meg...
Szeretném ha 2016 december 30.-án ha újra találkozunk, akkor még több változásról fogsz nekem beszámolni. Hatalmas boldog dolgokról :) Ezt kívánom majd holnap éjjel. Így tovább!
Nos? Megfelel? Kitértem mindenre, amire kellett. Bár van még egy dolog, amiről szót akartam ejteni, csak nem tudtam hova is szőhetném bele. Viszont van egy csoda, amire szeretném, ha sokáig emlékeznénk...
Kedves Dédi! Eltávoztál tőlünk, ami mélyen megrendítette a családot. Borzalmasan szomorú ez a helyzet önmagában, viszont azt hiszem a szeretet képes volt ezeket a hamvakat kivirágoztatni. A halálod pillanatában megszületett egy új családtagunk. Egy új pici élet. Szerintem ez egy hihetetlenül nagy csoda! Mindemellett hiányzol, legfőképp karácsonykor éreztük az űrt, mégis tudom, hogy itt voltál velünk! Itt vagy velünk! Talán soha ilyen békés és szép karácsonyunk nem volt még. Ezt komolyan mondom. És ezt nagyon szépen köszönöm! Bizonyosan tudom, hogy te adtad ezt nekünk istennel együtt. Minden szerettem békés és szép ünnepeket kapott, velük lehettem egészségben és vidámságban. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit idén kaptam. Köszönöm, ezredszer is köszönöm! És tudom, hogy továbbra is itt leszel velünk! Tudom, hogy most is itt vagy. Érzem :)
Lezárom tehát ezt az egy évet és nyissunk meg egy következőt. Nagyon kíváncsi leszek mik fognak történni, de van egy olyan érzésem, hogy jócskán teli lesz jóval is :)
Búcsúzom, nemsokára találkozunk :) Boldog Új Évet! <3
