Félsz szeretni. Nem mersz szeretni senkit sem. Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás...És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel.Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.
Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal.Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz...Jéggé fagyott tűz lángol benned.(Müller Péter)Úgy érzem, hogy meg fogok őrülni, ha nem beszélünk. Tele vagyok ki nem mondott szavakkal. Azt akarom, hogy tudd, hogy halld meg őket. Mindegy, hogy mit reagálsz, mindegy, hogy elfelejted e. Nekem szükségem van rá, hogy meghallgass.Nem fogom magam tovább ámítani. Szeretlek. Akkor ha nem akarod, ha szerinted ez ciki, akkor is, ha elvileg nem szabad. Nekem mindegy, nem érdekel. Szeretlek, ez van, nyeld le. Vagy tudod mit? Le is léphetsz. Már túl vagyok azon, hogy érdekeljen mit mondhatok és mit nem. Mert elegem van a hazugságokból és a játékból. Szeretlek még akkor is ha nem érdemled meg. Mert ugye tudod, hogy nem érdemled meg?Elmondani nem tudom mennyire dühös vagyok. Dühös vagyok mert azt látom, hogy az amit az életednek hívsz, valójában nem tesz boldoggá. Azt mondod elégedett vagy az életeddel? Elhiszem. De hazudsz, ha azt mondod, hogy boldog vagy.Látom, hogy mit teszel. Elbújsz egy álarc mögé, megjátszod magad. Azt hiszem nincs is olyan ember ezen a földön,aki valóban ismerne téged. Egy olyan álarcot veszel fel, amitől önző, egoista, megközelíthetetlen robot leszel, aki átgázol mindenkin. Egy olyan ember, aki menekül a konfliktusok elől, és elhagy mindenkit, aki nem felel meg a játékszabályoknak. Egy olyan személy, aki már már ösztönösen menekül a szeretet elől.És tudod mi a vicces az egészben? Hogy néha, mikor elengeded magad, azon ritka pillanatokban, ha nagyon figyel az ember, megláthatja az igazi éned. De csak akkor ha nagyon figyel. És tudod mit látok én? Hogy bár minden erőddel és szavaddal azt próbálod kifejezni, hogy a szerelem egy nagy rakás maszlag, mégis rettentően hiányzik neked. Hiányzik az, hogy szeressen valaki....vagy inkább az az érzés, hogy hagyod, hogy szeressen valaki.Tudom, tudom, most gőzerővel ellenkezel. De nem érdekel. Nekem nem kell bizonygatnod, hogy nem így van. Akinek valamit is bizonyítanod kell ebben az életben, az te vagy.Tisztában vagyok vele, hogy ha a mondandóm akár legcsekélyebb részével is egyetértenél, akkor sem vallanád be. Mert az álarc, amit viselsz, már annyira rád égett, hogy sokszor magad is elhiszed, hogy te ilyen vagy. Ha sokáig viseled, a végén nem fogod megismerni magad a tükörben.Nem fogsz igazat adni nekem. Nem fogod elmondani. Mert ha megtennéd, ha egy kicsit is levennéd azt az álarcot, akkor úgy érzed összedőlne minden. Félsz levenni. Félsz az érzésektől, amiket már régóta elnyomsz magadban. Félsz egy olyan dologtól, amire legbelül rettenetesen vágysz.Néha elgondolkodok rajta, mi vezet odáig, hogy egy ember ennyire elbújjon a világ elől. Mi késztet arra valakit, hogy ilyen legyen? Úgy viselkedsz az emberekkel, hogy azt higgyék, veled nem érdemes kezdeni. Olyan képet próbálsz mutatni mások felé, ami valójában nem te vagy. Mintha azt akarnád, hogy az emberek ne szeressenek meg. Vagy legalábbis, ne akarjanak közel kerülni hozzád, ne ismerjenek meg. Félsz attól, hogy mások bánthatnak. Tudom.De azt is tudom, hogy ez nem te vagy. Néha azt kívánom, bárcsak beszélgethetnék veled egyszer. Tényleg veled. Azt hiszem, erre sajnos soha nem fog sor kerülni. Mégis hiszem, hogy egyszer elég bátor leszel és megnyílsz valakinek. Azt mondtam neked, hogy ha ott lesz a boldogság az orrod előtt, ha ott lesz egy olyan lány, egy olyan ember, akiért meg kellene tenned, akkor te biztosan el fogod szúrni. Nagyon szeretném, ha ez nem így lenne. Muszáj hinnem benne, hogy egyszer nem leszel majd ennyire gyáva. Mert az vagy. Gyáva. Mondhatsz nekem bármit, de lásd be, hogy mindennek a mozgatórugója ez. Az hogy félsz.Azt mondtad senki nem visel el ennyire, senki nem visel el így, amilyen vagy, csak én. Nem érted.Hát ezért. Mert látom, hogy mit próbálsz meg beadni másoknak nap mint nap. Látom, mennyire erősen próbálsz ragaszkodni a szabályaidhoz. Látom, hogy milyen is lehetnél valójában.Azt mondtad nem érted miért találkozok veled, mikor egy mocsok ember vagy.Nem vagy az. Tudom, hogy nem. Egy olyan ember vagy, aki ha egy picit is azt érzi hogy szeretik, vagy szabályozzák, akkor elfut és mindent feléget maga körül. Elmenekülsz az érzelmek elől, és üres gépként kezeled a kapcsolataid, ami gyakran ahhoz vezet, hogy átgázolsz az embereken. Sokszor azokon is, akik szeretnek. Vagy legalábbis szeretnének szeretni. Nem akarsz, de megbántasz másokat. Nem hiszed, hogy ez a jó, de leépíted az embereket, hogy meg tudj bennük bízni. Nem ez az amire vágysz, de nem mersz másképp élni.Emlékszem, azt is mondtad, hogy ha rólad van szó, akkor mindenki azt mondaná, hogy nincs remény. Tudod, néha azt érzem, nem is érdemled meg, hogy valaki higgyen benned. Mert csak őt is bántanád. Úgy gondoltam, idővel talán megváltozol, hogy lesz, aki majd megment, aki kihúz ebből a gödörből. De tévedtem. Senki sem képes rá. Csak te. Jöhet bárki, de ha te csökönyösen ragaszkodsz ahhoz, hogy neked kell nyerned, hogy nem szabad bíznod, nem szabad érezned sem szeretned, akkor veszett ügy. Neked kell egyszer rájönnöd, hogy feladd ezeket a dolgokat. Oké tudom, hogy erre kapásból rávágod, hogy nem, te aztán soha nem fogod megváltoztatni a véleményed. Tudod mit? Mindegy. Én ezt el akartam neked mondani. Igen, tudom, hogy talán nem ért semmit. Mert lehet hogy kinevetsz, vagy nem is figyelsz rá...vagy talán nem is hallod. De el akartam mondani mielőtt eljön az a pillanat, hogy te eltűnsz az életemből. Mert tudom, hogy eljön ez a pillanat. Talán már itt is van. Nincs veszíteni valóm. Vagy is, ez így nem teljesen igaz. Baromira fog hiányozni a barátságod. Mert nekem ez az egész fontos volt. Még mindig az. Azt mondtad, hogy mi nagyon jó barátok lehettünk volna, ha nem rontjuk el a sex-el.Innen nézve szerintem nem ez az ami elrontja a dolgokat. Azt hiszem az az álarc ront el mindent, amit viselsz. Mert bármennyire is akarod gyűlölni a szerelmet, vagy ellenezni a párkapcsolatokat, egy barátságban akkor is önmagad lehetnél. És ha előttem is félsz ettől, akkor valóban nem leszünk olyan jó barátok sohasem.Nem várok ettől semmit. Nincs semmi szándékom ezzel az egésszel. Csak van úgy az ember hogy el kell mondania valamit, ahhoz hogy elengedjen dogokat az életéből. Vagy hogy le tudjon zárni valamit. Ennyi az egész...
Jéggé fagyott tűz
2013.08.25. 21:52 | Barby17 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barby17.blog.hu/api/trackback/id/tr635476823
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
