MyDay

Az idő során kialakult bennem a szokás hogy mindenre címkét aggatok, minden egyaránt fontos, hisz nem történnek dolgok véletlenül. Kissé erőltetett mondat, hogy véletlen találkozások és történések nincsenek, de hiszek benne hogy így van. Ok és okozat. Így számtalanszor kerestem annak az okát is, hogy te miért kerültél az életembe. Meg tudtam magyarázni első alkalommal, majd sikerült rá okot találnom másodjára is. Most viszont értetlen vagyok. Azt mondod csúnya vége lett legutóbb? Őszintén mondom, nem volt csúnya. Inkább szomorú, de semmikép sem csúnya. Legalábbis ez csak az én véleményem, de ha már itt tartunk akkor elmondhatom neked, hogy soha egy percét sem bántam meg. Nem lett jó vége? És aztán? Jól éreztem magam, jó emlékeket őrzök róla. Végigmennék az úton újra ha kell? Igen. Hogy érdekel e mennyire tűnhet szánalmasnak a mondandóm? Érdekelt, de csak az elején. Majd ráébredtem, hogy nem vagyok az. Erős vagyok, erősebb mint gondoltam. Belementem pedig soha senki nem mondta hogy könnyű lesz, folytattam pedig gyakran fájt is, de ennek ellenére szerelmes lettem. Fájt a végén? Igen. Te jó ég, akkor most összedől a világ? Dehogy. Tetszett aki veled voltam, szerettem amiket együtt csináltunk. Jó érzés volt, hogy izgalmas és soha nem unalmas. Megmosolyogtat ha arra gondolok ki és mennyit változott közben. Szerettem, hogy néha beláthattam az álarc mögé, amit mindenkinek mutatsz. És még inkább szerettem azt akit emögött láttam. Nem tetszik amit mondok? Szar dolog érezni? Szánalmas és reménytelen szeretni? Csak tessék, mond csak ki nyugodtan, jól tudom mit gondolsz róla, de nem érdekel. Akkor is kimondtam. De ez a múlt, megtörtént majd elmúlt. Majd egyszer csak feltűnsz ismét, azt írod, hogy kifogásokat keresel, hogy beszélhess velem. Utána ismét néma hónapok következnek. Elképzelhető, hogy tévedek, de úgy érzem egyszer lépsz egyet előre, majd nem sokkal később kettőt vissza. Nem tudom, hogy jönni akarsz vagy elmenni. Nézd én a múltat lezártam, túlléptem rajta. Azóta nagyon sok minden, beleértve minket is, rengeteget változott. Így mikor újra találkoztunk, akkor azt mondtam, ezt egyszer már lejátszottuk, nincs folytatás. De látod mit tettem mégis? Beengedtelek. Megfogadtam, hogy többé nem játszok, nincsenek kételyek csak őszintén mindent. Ennek ellenére, kíváncsi voltam, hogy mit hozhat ha most újra beengedlek. Nem volt tervem, nem volt semmilyen elméletem arra, hogy mit és hogyan kellene. Egyszerűen kíváncsi voltam, majd tetszett és a végén bíztam benne, hogy folytatódik tovább. Nagyon jól érzem magam veled. De nincs szükség játékra. Sem nekem sem pedig neked. Kicsit fel kellene nőnünk. Sajnálom hogy úgy érezted az a legjobb megoldás ha nem válaszolsz. Mindegy miért, félelem, közömbösség, utálat...bármelyik is legyen az. Sajnálom, hogy nem tiszteltél meg a válaszoddal. Ami lehetett volna egy "NEM" is. Nem bántottál volna meg, nem kellett volna megmagyaráznod sem. Részemről ez csak egy picike, apró lépés volt feléd, semmi több. Nem volt mögötte semmi más, csak pár kellemesen eltöltött óra gondolata. De semmi baj, megértem így is. Nem szeretnék játszani, tudod néha fárasztó :) Ha meggondolnád magad akkor tudod, hol találsz meg. Bízom benne, hogy így lesz. Ha mégsem, nos akkor vedd úgy, hogy volt egy két jó alkalmunk együtt. Én is így teszek majd. Örülök, hogy újra láttalak :)