Gondoltál már rá, hogy azért kell találkoznod egy emberrel, hogy általad egy másik ember is találkozzon azzal, akivel találkoznia kell? Visszanézek a múltba és azt, látom, hogy minden történések és találkozások láncolata. Néha hónapokkal később történik meg az újabb találkozás, van amikor pedig már napokkal később megtörténik a változás. Mindennek oka van, még akkor is rossz, akkor is ha nem érted meg egyből. Néha meg kell tanulni elveszíteni embereket, hogy hiányozzanak. Van hogy visszakapsz valakit, de az is meglehet, hogy rövid ideig kísér el az úton, hogy átadjon neked valamit, vagy hogy te adj át neki valamit. Vannak helyzetek, mikor észre sem veszed, mi az, amiért egymás mellé sodort titeket az élet. Sokszor mondanád azt, hogy semmi értelme, ez így nem jó, vagy sokszor kívános majd, hogy bárcsak meg sem történt volna. De ez idővel el fog múlni. Mert ha visszanézel és meglátod mindenben a tanulságot, a jót, vagy az okot, akkor igazán éltél. De ha nem látsz semmit...nos akkor az a véleményem, hogy az életednek nincs igazán célja, nem tudod, ki vagy te igazán. Belesétálhatsz újra és újra ugyanabba a hibába még akkor is ha látod, melyik út, melyik döntés hova vezetett eddig. Megeshet, mert dönthetsz úgy, hogy kockáztatsz. Dönthetsz úgy, hogy akkor is belevágsz abba a rögös útba, akkor is ha a végén nagy eséllyel fájni fog. Hogy miért? Mert reménykedsz. Élsz, remélsz, szeretsz, beleadsz...valaki egyszer azt mondta nekem, hogy nem kockáztat többet mert egyszer valaki annyira megsebezte, hogy csak évekkel később sikerült túltennie magát rajta. Évekig remélte, hogy az az ember újra belép az életébe. Akkor is remélte, mikor összetört szívvel kellett tovább mennie. Lehet valakit évekig szeretni még azután is hogy ott hagyott minket összetörve? Kitarthat egy szív ennyi keserűségben éveket? Azt mondaném butaság, bolond ember, aki nem tud tovább lépni évek múltán sem, bolond aki, azután is szeret egy embert, ha az összetörte a szívét....de akkor azt kellene mondanom a szerelem butaság....nem lenne igazam?
Mert hogy lehetne egy pillanat alatt kiszeretni egy emberből? Sehogyan. Hogy lehetne egy másodperc alatt dönteni arról, hogy akarom e őt vagy sem? Sehogy. Mert az, hogy szereted, reménykedsz, hogy visszajön, nem felejtesz, akarod őt még évekkel később is, azt sajnos nem lehet ki be kapcsolni, nem tudod az eszeddel eldönteni....nem akarat kérdése.
Sajnos az emberben nem létezik olyan kapcsológomb, ami ezeket irányítaná. Talán épp azért mert túl sokat használná az ember. Talán azért mert meg kell tanulnunk valamit, minden egyes alkalommal. Talán azért mert úgy kell továbbmennünk, hogy egyes embereket soha nem szabad elfelejtenünk. Azt hiszem azért mert így többek leszünk...így leszünk azzá akik vagyunk. Hogy bizonyos emberek örökké ott lesznek szívünk valamelyik szegletében.
Tudom, milyen az mikor megszakad a szíved. Tudom, milyen reménykedni hosszú heteken, hónapokon keresztül, hogy az az ember, aki tönkretett, újr akopogtat az ajtódon és te majdvisszakapod a régi életed. Visszakapod őt. Eszméletlenül tud fájni...őrülten hiányozni. Már már képtelenség elviselni...
Szóval nem nevezhetem bolondnak azt az embert, aki vár és remél...hisz mind ezt tesszük.
A kérdés már csak az, hogy a hosszú várakozás és reménykedés végén, tud újra szeretni az ember? Megtalálja azt az embert, akiben meg tud bízni, akinek meg tud nyílni, és akinek a kezébe tudja adni a már egyszer összetőrt szívét?
Tudnál még egyszer ugyanennyire, tiszta szívből szeretni egy embert?....mert én már nem vagyok biztos a válaszban...
