Február 6. Ez az a nap, amikor újra kezdődött minden. E naptól kezdve vallom azt, hogy kaptam valamit, amit más nem kapott meg. Ez pedig nem más mint egy esély, arra hogy mindent rendbe hozzak.
Hiszek abban is, hogy mikor a sors úgy gondolja, hogy egyedül nem fog menni, vagy létezik egy ember a nagyvilágban, akinek épp olyan szüksége van segítségre, mint neked, akkor találkozni fogtok. És attól a naptól kezdve minden megváltozik. Elkezded észrevenni az apró jeleket. Hogy eddig milyen emberekkel vetted körbe magad. Ki voltál eddig. Hol tartasz most. Mert abban a pillanatban, hogy ez az ember belép az életedbe, tudni fogod, hogy mi az ami rossz körülötted. Hisz a lélektársad, a másik feled olyan minőségi perceket, pillanatokat lop az életedbe észrevétlenül, hogy végre felnyílik a szemed, merre is kellene menned. Az elején még nem fogod tudni, de érzed, hogy közös hullámhosszon vagytok, mintha már ismernéd őt. Aztán napról napra egyre erősebb lesz benned az érzés, hogy ez nem pusztán barátság. Mert az ahogy belépett az életedbe, az a pillanat, időpont amikor megérkezett, nem is lehetett volna tökéletesebb időzítés. A fentiek küldték hozzád, így szinte biztosan érzed, hogy kettőtöket valami mélyebb dolog köt össze, egy erősebb szál, amit senki más nem fog érteni, csak ti ketten.
Egyszer azt olvastam, hogy az angyalok barátok képében jönnek el hozzánk. Úgy gondolom, hogy azon a februári napon én láttam az angyalomat, mielőtt megtört az életem. Ott ült, egy jel volt, már megérkezett hozzám, de előtte még engem kellett megállítani, felnyitni a szemem. Mert rossz úton jártam, rossz emberekkel. Szóval szerencsésnek tartom magam. Nem pusztán azért mert élhetek, hanem legfőképp azért, ahogy élhetek. A sors nem csak egy esélyt adott arra hogy folytassam tovább az életem, hanem arra is segítő kezet nyújtott, hogy megtanuljam merre kell mennem, hogy kell felismernem a jeleket az úton, hol kell bátornak lennem, és hol kell kitartanom akkor is, ha azt hiszem már nem bírom tovább. Ez rettentő nagy segítség. Elmondhatatlan hálát érzek, amiért a fentiek ilyen kegyesek voltak hozzám és ezt az embert elküldték hozzám. Hisz tudom jól, hogy nem mindenki talál rá arra, akivel össze van kötve.
Az hogy milyen érzés ez, nem is tudnám megfogalmazni. Talán Oravecz Nóra az a személy, aki ezt megfogalmazta számomra. És az sem véletlen, hogy életem során számos alkalommal találkoztam az ő szavaival, mégis akkor olvastam el az összekötésről szóló könyvét, mikor én magam is megtapasztaltam azt. Egy szóval tudod, hogy az egész nem ebben az életben kezdődött, és nem is ebben fog véget érni...
Ok okozat összefüggések sorozata az egész. Ennek köszönhetően jutottam el végül egy olyan emberhez is, aki a fentiek szavát közvetíti felém. Úgy vélem, hitem mindig is volt, azonban ezután a találkozás után kezdtem igazán hinni. Összességében mindenben. Magamban, a kapcsolataimban, a sorsomban....és egy felsőbb erőben. Akkor ott, abban a pillanatban, mikor leültem és átnéztem a múltamat, rám tört a sírás. Mintha valaki azt mondta volna nekem, "látom és megértem a múltad, hogy miken mentél keresztül és mit érzel. Látom mennyire fáj és mennyire kétségbe vagy esve" Mert hogy így volt. Azon a februári estén mikor az élet megállított, már nem volt semmim. Se hitem, se célom, nem volt tervem, és nem volt életem. Addigra már mindent kihalt bennem. Mígnem ezen a délután kijött minden fájdalom, és megmutatták, hogy van remény és itt van az út az orrom előtt, csak el kell induljak rajta.
Az hiszem, legfőképp bátorságot és kitartást tanultam az elmúlt fél évben. Külső szemmel én úgy látom magam, hogy olyan helyzetekbe ugrottam bele, olyan dolgokat kezdtem el és csináltam végig, amiket régebben talán nem tettem volna meg. Sőt, biztosan nem. Ha valaki más nézi, nem hiszem hogy számára nagy jelentőségű lenne, de én aki ismerem magam, tudom, hogy régebben miket kerültem el, és miket csináltam végig. Hogy mi volt az ami bátrabbá és kitartóbbá tett? A hit....
Az volt a legboldogabb pillanat számomra, és ott kezdtem el újra feléledni, mikor visszataláltam a hitemhez, ami immár erősebb és fényesebb volt mint bármikor a 23 évem során. Ugyan még kezdetleges volt az egész, az utam elején voltam, de elég volt hozzá hogy elkezdjek haladni. És erről is szól az egész, amiért hálás vagyok. Amiért segítő kezeket kaptam, hogy visszataláljak ehhez az egészhez.
Egyre jobban haladok. Az érzés, hogy vannak céljaid, hogy van egy terved, felbecsülhetetlen. Számomra elképzelhetetlen az élet úgy, hogy nem látom merre megyek most és merre szeretnék menni a jövőben. Így tudok én igazán élni, tervezni, létezni. Ez az amit visszakaptam, és vele együtt sok minden mást is.
A minap ismét útmutatást kaptam odafentről. Az eddig erős hitem, aminek fényében haladtam az utamon, most picit megingott. Nem mindenben, de egy olyan dologban is hinnem kellene, mely fájdalmas pont a múltam egy részében.
Mit mondasz akkor, ha az élet közli veled, hogy jön egy személy, aki halálod napjáig hűséggel veled fog maradni? Azt mondod, szuper. De mit mondasz akkor, ha az élet 3 hónap múlva azt is közli veled, hogy ez a személy nem egy vadidegen, hanem a múltadból egy olyan személy, akit te fájdalmak között már megpróbáltál egyszer elfelejteni? Egy olyan ember, akit nagyon szerettél, de a szerelmed mégsem volt elég, nem kellett, így egy kegyetlen nehéz döntés után elhagytad őt. Na most ez a személy elvileg visszatér majd...
Mindenben vakon hittem eddig. De rá kellett jönnöm, hogy egy érzelmileg fájó ponthoz kellene most kötnöm ezt a vak hitet...és ez félelmetes. Hogy miért? Mert összetörhet, kegyetlenül összetörhet. Sorban teszem fel magamnak a kérdéseket: Miért kellett ezt nekem megtudnom? Miért kellett ez pont most megtudnom? 3 hónapja miért nem kérdeztem rá erre? Hogy hogy csak most jutottam el oda, hogy ez érdekeljen és kiderüljön? Miért kellett megtennem azt a kegyetlen döntést, hogy magamtól elhagyom őt? Miért kellett, ha a jövőben visszatér és velem fog maradni? MI az amiért pont most történt ez, de közben pedig mégsem történt még semmi?
Tudom, hogy mindennek oka van. Ahogy annak is oka van, hogy egy fontos könyvet miért akkor olvasol el, amikor elolvasod, úgy ezen információ megtudásának is éppolyan jelentősége van. Az időpontnak, a helynek és minden másnak is. Egyszerűen csak nem jöttem még rá. Nem álltam még készen rá.
Tudom, hogy meg fogom tudni. Tudom hogy eljön az idő amikor visszanézek és meg fogom tudni válaszolni az összes kérdésem. Csak most várnom kell. Várnom és hinnem.
Az egyik két legnehezebb dolog az életben....
