El szeretnék mondani neked valamit, de egyszerűen nem tudom, hogyan kezdhetnék neki. Igazából azt sem tudom, hogy szeretnéd e hallani. Muszáj kimondanom, elmondanom. Ha nem is miattad vagy miattam....akkor a múlt miatt. Próbáltam, tovább akartam lépni. El akartam ezt felejteni, legyinteni egyet könnyedén, hogy jól van ez így. Mert így jó neked. De ez baromira nehéz. Állni egy helyben, tétlenül és végignézni, hogy nincs beleszólásod a dolgokba. Pedig megtettem volna, kimondtam volna bármit, ha tudom, hogy ettől jobb lesz. Körülöttem az emberek kérdeznek, sajnálkoznak...és mikor azt hallom a szájukból, hogy rossz lehet így elveszíteni egy barátot, akkor megszakad a szívem. Mindig abban reménykedtem, hogy ez csak átmeneti állapot és majd minden helyre jön. De be kell látnom, hogy tévedtem. Be kell látnom, hogy ezeknek az embereknek igaza van, és hiába tagadom, én már elveszítettem egy barátot. Elveszítettem úgy, hogy még elbúcsúzni sem volt időm. Nem volt esélyem megmagyarázni bármit is. Hát talán ezért akarom most elmondani. Megfogadtam, hogy legyen bárhogy, ki fogom mondani, nehogy egyszer túl késő legyen. Mert ez így nem megy. Ennek így nem lehet vége, hogy tegnap még beszéltünk....aztán egy pillanat alatt eltűnt minden...mintha nem ért volna semmit az egész. Nem beszélünk róla, kitöröljük az egészet...de én ezt nem akarom. Törölj ki mindenhonnan ha ezt akarod. Tüntess el az életedből. Ne emlékezz rám, vagy a barátságunkra, ha így könnyebb neked. Semmi baj, kérlek tedd meg, ha ettől jobb lesz minden. Csak engedd meg, hogy én elbúcsúzzak és lezárjam ezt az egészet.
Azt hiszem kár lenne a múltat magyaráznom. Hogy mi az amit tudtam vagy mi az amiről nem akartam tudni. De azért mert becsuktam a szemem dolgok előtt, mert szükségem volt erre a barátságra....mert annyira erősen akartam, hogy jó legyen....ezért az önzőségemért érdemlem én ezt meg. Soha nem akartalak bántani, de mégis sikerült. Nem gondolkozok rajta, hogy ki és hol rontotta el, vagy mit kellett volna másképp csinálni. Ennek egyszerűen így kellett lennie. Rengeteg mindent kaptam ettől az egésztől. És most mindketten tanulunk valamit.
Valaki azt mondta nekem, hogy várjak, hogy legyek türelemmel. De azt hiszem van egy pont, ahol az egész egyszer csak értelmét veszti. Mert bár nem látok bele a fejedbe, nem tudom hogyan érzel, de valahogy mégis érzem, mi a te döntésed. Legszívesebben elmesélném hosszú oldalakon keresztül, hogy mennyi jó emlékem van. Elmesélném, hogy mennyire hiányzol mióta elmentél, hogy mennyire sajnálom....De nem teszem. Inkább egyszerűen csak elköszönök.Elköszönök, de tudnod kell, hogy soha nem fogom igazán bezárni a szívem. Itt marad bent mindent, mint egy szép emlék. Ide bármikor visszajöhetsz, mert soha nem fogom kitörölni. Soha...
Kívánom neked, hogy megtaláld azt a helyet, azokat az embereket, azt az életet amiben boldog leszel....
