Eltelt két hét. Néha jobb volt, néha rosszabb. Kezdek megnyugodni. De valami eltűnt belőlem. Észrevettem, hogy bár nem gondolok bizonyos dolgokra, nem akarom hogy fájjon, próbálok előre menni, akkor is teljesen megváltozott bennem valami. Én változtam meg. Hibáimból tanulva próbálom kikerülni azokat a dolgokat, érzéseket és állapotot amibe beleeshetek. Nem akarok visszamenni abba a sötét, önmarcangoló gödörbe, melyből nemrég kihúztak. Erős akarok lenni. Tudom, mi változott bennem szeptember óta és azt is, hogy mi változott azóta, hogy vége lett. Ahogy vártam, kicsit visszaestem, padlóra kerültem. De meglepő volt tapasztalni, hogy mennyivel könnyebben állok fel. Sőt, már fel is álltam, csak kicsit még gyenge vagyok, kapaszkodnom kell. Nincs bennem sem harag, sem gyűlölet. Egyszerűen csak hiányérzet, ami olykor kicsit elviselhetetlen, máskor pár másodpercig tart. Minden rendben lesz...
Arra is gondoltam, hogy őszintének kell lenni. Nem csak a másikkal szemben, hanem önmagunknak sem szabad hazudni. Akkor is el kell mondanod a másiknak mindent, ha úgy érzed nem érdekli. Akkor is ki kell mondanod a szavakat, ha azt hiszed már késő, és talán már nem számít. Hát én azt mondom neked, hogy igenis számít. Ne tartsd vissza, mert az elfajulhat, én már csak tudom. Akkor is mond ki ha jó, és akkor is ha rossz. Mert te könnyebb leszel. Mi van akkor ha nem érdekli? Attól te nem leszel kevesebb. Meg akarod magyarázni, őszinte akarsz lenni, bocsánatot kérni, kedves lenni....akkor tedd meg! Haragszol, megsértett, úgy érzed többet akartál....mond ki! Nem azt mondom hogy bánts meg másokat vagy alázd meg önmagad. De őszintének lenni az esetek többségében felszabadító érzés. Mintha végre kivennéd azokat a nyomasztó, fájó dolgokat a fejedből és szívedből, és szélnek eresztenéd. Nem múlik el minden rögtön, van aminek idő kell. De ott az a pillanat, amikor tudod, hogy te tényleg mindent elmondtál, őszinte voltál és innen csak egy út vezet tovább. Nincs megbánás a jövőben hogy mért nem tetted meg, nincs kétség, gondolkodás, hogy vajon mit és hogyan gondolhat ő, mit közvetítesz te. Nincs taktikázás... Ezentúl mindent ki akarok mondani. Akkor is ha őt, akinek szánom, éppen nem érdekli. Akkor is, ha falba ütközöm. Mert nem vagyok hajlandó egy barátot, szerettemet elveszíteni, vagy a szívemet összetörni hagyni, csak azért mert nem mondtam ki valamit....csak azért mert nem mertem őszinte lenni...hidd el hogy számít....hidd el hogy soha nincs késő....tégy azért, hogy soha ne egyen késő!
