Telnek, múlnak a napok, látom ahogy múlik az idő körülöttem. De bennem sokszor olyan, mintha megállt volna minden. Tudom hogy nagyon sok minden változott meg körülöttem rövid idő alatt, mégsem hiszem, hogy fel is fognám ami történt....vagy egyszerűen csak könnyebb a tagadás.
Erős vagyok, erősebb, mint gondoltam. Tudok nevetni, és tudok jókedvű lenni. Ami a legjobb, hogy vannak céljaim és terveim. Felálltam és sikerült talpon maradnom, terveznem...pozitív dolgokat terezni.
Gondolkodtam rajta, hogy miért ilyen "egyszerű". Nehéz, mégis könnyebb, mint az első alkalommal. Sok minden felmerül bennem. Nem voltam már szerelmes? Azt hiszem, hogy erre a kérdésre tudok nemmel is válaszolni. Szerelmes vagyok egy ember régi személyiségébe...
Így tudom azt mondani, hogy a mostani személye kiábrándító számomra és semmiképpen sem nevezhető szerelemnek amit érzek. Barátnak még nem tudom elképzelni, mert nem bízom benne....innentől kezdve hátránnyal indul.
De szerelmes vagyok az emlékébe...az ölelésébe, a szemébe, a kezébe, a mosolyába....mindenbe ami hozzá köthető és nagyon hiányzik.....
Hogy miért könnyebb most mégis? Mert ezeket már lassan két éve hiányolom és most csak annyi változott, hogy az ember is eltűnt az életemből. Eddig azért harcoltam, hogy végre felnyíljon a szeme és lássa azt, hogy boldogtalan vagyok mellette...hogy hiányolom őt...de ő inkább a vakságot választotta és nem kér belőlem...
Régóta ment ez így és napról napra egyre több energiámat leszívta....most hogy vége, olyan mintha elkezdenék töltődni...mintha elvágták volna a köteleket amik korlátoztak a boldogságban és most hirtelen több súly gördült le a vállamról. Nem élem meg kudarcként. A végén rájöttem, hogy én igenis mindent megtettem az utolsó percig és könnyű lelkiismerettel mehetek most tovább. Nem mondom, hogy a szívem is könnyű lenne, de annyi ember van körülöttem akik szeretnek és végtelenül jólesik. Akkor döntöttem úgy, hogy feladom, mikor a barátaimtól és más emberektől éreztem olyan szeretetet és törődést, amit ez az egy ember, akiért harcoltam, nem tud és nem is akar nekem megadni.
Furcsa ez az új élet nekem....de minden nap könnyebb egy nagyon picit...minden erőmet magamra irányítom...mert elhatároztam, hogy nyárra egy boldog, élettel teli, vidám és csini csajszi leszek :) vagyis újra önmagam :) :)
