Eddig ha duzzogtam, mindig azt mondtam arra a kérdésre "mi a baj?", hogy "semmi". Akkor ez volt a probléma...hogy miért nem tudom megmondani mi a bajom....Aztán mikor nagyon bántott ami történt akkor sms-ben írtam le mennyire dühös vagyok....Ez sem volt túl jó megoldás...nem túl közvetlen ezt én is belátom.
Aztán eljutottam odáig hogy elmondom szóban, mert nem akarok tovább rágódni rajta, és mert az érzés ott a gyomrom és mellkasom tájékán elviselhetetlen...
Aztán mikor eljutottam idáig, akkor mit kapok válasznak?...hogy nem akart megbántani...most nem...de mi van a többi kérdéssel? Azt mondom, hogy ezt nem válasz a többi kérdésre, mire nagy hallgatás a válasz...."milyen többi kérdésre?"....
Hát arra a többi kérdésre amit próbáltam neked elmondani, és titokban azt kívántam bárcsak megcáfolnád....
Főleg azt hogy már nem hiányzom és nem szeretsz....
de te megint nem figyeltél rám...megint zavartalak....megint nem érdekelt, hogy mit mondok...és ez fáj...fáj hogy hallgatsz de mégsem hallod amit mondani szeretnék...
hát örülj mert többet nem zavarlak...majd szólj ha úgy döntesz, hogy szeretnél meghallani...
