MyDay

Azt hiszem már mindenkinek volt olyan helyzetben része mikor megérzése volt és az beigazolódni látszott. A megérzések mindegyikünk életében ott vannak de kevesen hallgatnak rájuk, pedig nem hasztalan. Az én megérzéseim nagy szerepet játszanak az életemben, bár sokszor nem veszek tudomást róluk vagy épp nem hallgatom meg, hogy mit próbálnak elmondani nekem. Vannak álmaim. Most nem az elképzelt életképeimre és álmodozásaimra gondolok, hanem az éjszaka alatt látott képekre, amiknek szintén van jelentőségük. Most jöhetnek a szkeptikus emberek, de ez csak az ő véleményük. Én megtanultam olvasni az álmokból és megérzésekből, és sokan elhihetik nekem, hogy igazat szólnak. Nem vagyok bolond. Tudom, hogy nem minden álom mutat képet a jövőről. Vannak, amik csak azt mutatják ami épp foglalkoztat vagy szorongat minket bellülről. Néha hülyeségek, néha édes álmok. És akadnak köztük amik tényleg jelentéssel bírnak. Ez nem azt jelenti, hogy az álomban történtek 100%-ig ugyanúgy fognak megtörténni, hanem azt, hogy mutatni akarnak valamit. Amit ha ügyesen megértünk, akkor válaszokat kapunk vagy épp útmutatást. Van amihez az ember álmoskönyvet használ, sokszor én is. De van amihez nem kell, mert nem a mögöttes tartalomra kell ügyelni, hanem a konkrét dolgokra. Ezalatt azt értem, hogy vannak olyan álmok amik szinte ugyanúgy megtörténnek, pedig senki nem tudta hogy így lesz. Ez a ritkábbik, amiben nekem is volt részem. Elég sokszor. Vicces, hogy néha milyen jók az ember megérzései és azt mondja rá, hogy ez csak véletlen volt. Vagy épp azt, hogy szerencsém volt. Én is mondtam már ilyet. A másik eset pedig mikor megdöbbenek rajta, hogy én ezt előre láttam vagy megéreztem és hoppá, csakugyan megtörténik. Az álmok, a megérzések, hívjuk őket bárhogyan de jó ha figyelünk rájuk. Sokszor szomorú dolgot akarnak elmondani nekünk, vagy olyat amire nem akarunk gondolni mert a jelen helyzet kedvezőbb és nem akarjuk az ellenkezőjét hinni. Épp ezért elássuk őket mélyen magunkba. Annyi ilyen megérzésről tudnék mesélni ami velem tőrtént. Úgy vélem nincs véletlen, mindenki azt kapja amit megérdemel. Tudom, hogy jó emberekkel is tőrtének rossz dolgok, de azért mert előző életükben tettek valamit, amiért most vagy fizetniük kell vagy meg kell tanulniuk valamit. Mi minden egyes életünket magunkkal hordozzuk egy kis hátizsákban és minden egyes felvonásban meg kell tanulnunk valamit az életben. Lehet hogy rossz, lehet hogy jó. Sok sok példát fel lehetne erre hozni. Igen, azt hiszem végre hiszek valamiben. És ti, szkeptikusok...ti miben hisztek? Néha kiváncsian hallgatom, hogy az emberek mibe fektetik a hitüket. Istenbe, a reinkarnációba, vagy a nagy semmibe. Érdekel mert mint sok embert engem is foglalkoztat az elmúlás ténye. Nem is az ezoterika vagy egyéb dolog miatt. Sokkal inkább a halál fogalma és az evvel járó félelem miatt. Nem hiszek az Istenes mesékben, de elfogadom hogy más igen. Nem hiszek, mégis irigylem őket. Mert hisznek. De ez nem pusztán hit, hanem megnyugvás...irigylem őket mert kevésbé, vagy egyáltalán nem félnek a haláltól. Azt hiszem már az én félelmem is kezd apadni...remélem ha eljön az idő akkor már nem fogok félni és rendíthetetlen hittel vágok bele egy új kezdetbe...mert minden vég valami újnak is a kezdete. De rendesen elkalandoztam. Eredetileg a megérzéseimről akartam írni. Jelenleg is van egy megérzésem, ami csak nemrég merült fel bennem. Nem tartottam komolynak mert eddig ilyen fel sem merült bennem, meg lehetetlennek tartom, hogy igaz legyen. De közben itt van bennem és az eddigi megérzéseim nem csaptak be. Érzem hogy ez a valami vagy nem következett még be, vagy már elindult a folyamat. Mint mondtam hiszek a megérzéseimben, tényleg. Ezek nem hülye kis hóbórtok meg vicces dolgok. Én ezekben hiszek. Csak épp mikor azt súgják, hogy a számomra eddig lehetetlennek hitt dolog fog bekövetkezni akkor szívem szerint becsuknám a füleim. Jó lenne ha tényleg lenne egy kis fehér gömböm amiben lehetne látni a jövőt hogy megakadályozhassam amit nem akarok. De ilyen csak a mesékben van. Fehér üveggömb nincs a valóvilágban. Itt csak fehér köd van és képfoszlányok amiket ha összeraksz és megértesz, lehet hogy eloszlik a köd és látni fogod amit kell...amit talán addig is tudtál csak nem akartál róla tudomást venni. Nem tudom miért ez az érzés, mert soha, de soha nem fordult meg a fejemben. Ezt komolyan mondom. Egyszer sem jutott ilyen az eszembe, most pedig hirtelen jön ez a megérzés és én nem tudom miért...miért most? annyira hihetetlenül hangzik...de ha tényleg így lesz...ha tényleg így lesz akkor vagy azért őrülök meg mert éreztem és nem tettem ellene semmit....vagy minden egyébért amiért okom lesz rá. Várok....és félek...