MyDay

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények amelyekben csalódott. Mert nem mindenki álmodja a te álmodat. És milyen igaz nem? Tegnap éjjel alig aludtam valamit. Nem akartam de ideges voltam, szomorú és pörgött az agyam. Még Gergelynek is sikerült rátennie egy lapáttal, szóval nőnap alkalmából kaptam két jó nagy pofont a fiúktól, meg egy kiadós sírást. Folytatódik a tegnap. Dráma dráma dráma, ami látszólag senki mást nem érdekel mert mindenki úgy tesz mintha nem értenék miért szomorkodom és úgy, mintha nem történt volna semmi. Hát nekem nem megy...mindig ez van. Feljtsük el. Hát most nem. Bár néha úgy érzem evvel csak magamnak ártok. De nem mindegy mi fáj? Ez, vagy az ha túllépsz a századik ilyenen? Vagy kezdjem megszokni?...elég volt...a csalódásból, a sírásból, a sajnálatból, a nemértésből...mindenből. Egy darabig elég volt a férfiakból...