MyDay

mert néha nem hiába mondjuk hogy: "férfiak"...oké, elég sablonos és általános közhely de néha igaz. Hihetetlen hogy néha milyen pasikat fogunk ki igaz? Szeretjük őket meg minden de később mindig előállnak valamivel. Úgy értem kezdetben rajonganak, ami persze később sem múlik el más viszont igen. Igazából szerintem azért szeretjük azokat a kezdetleges időket mert minden nap úgy éreztük magunkat hogy tényleg nők vagyunk. Azt éreztük amit csak a férfiak tudnak éreztetni velünk. Később ez már megváltozik. Én csak azt nem értem miért? Végtelenül romantikus és álmodozó típusnak tartom magam, amit néha sajnálok de azért nem rosz dolog. Ha valaki szeret akkor evvel együtt szeret és mondhatni nem lenne nehéz dolga boldoggá tenni, mert amilyen romantikus vagyok, még egy szál virágnak is örülök. Ha spontán kapok egyet néha vagy ilyesmi...Néha álmodozom, oké nem néha, de főleg mikor valami ehhez kapcsolódó ünnep jön. Felteszem valentin nap. Na igen ezen nem tudok túllépni. Nem tudom miért de szarul tud esni mikor úgyis keveset vagyunk együtt, szóval nincs sok idő romantikázni, de még ezt is csak úgy fél vállról vesszük. Legalábbis ő igen. Az esik rosszul ilyenkor, hogy én válogatok neki finomságokat valentin napra, felmegyek hozzá hogy kettesben lehessünk, ő meg elfelejti:( nem az ajándékról szól, hanem arról, hogy spontán az emberek nem ajándékoznak, bár az is nagyon jól tud esni, de legalább ekkor egy kicsit különlegesebbé akarják tenni a szeretlek szót. Hogy kedveskednek valamivel. Erre én mindig azt kapom: "sajnálom hülye voltam". Állítólag többet akart, akar adni, mint ezek a sablonos dolgok. Csak én nem azt érzem hogy többet adna. Vagy az hogy elfeljtük ezeket meg a romantika fogalmát is kitörőljük a szótárból az azt jelenti hogy mennyire szeret? Tudjátok mit mondok én erre? Hogy ha tényleg így lenne akkor nem az lenne hogy összeveszünk azon hogy én a romantika miatt szólni merek. Nem az lenne hogy le vagyok cseszve miatta mert ő többet akar adni aztán mégse ad semmit. Nem az lenne hogy én vagyok a hülye érte meg ne drámázzak. Hanem az lenne, hogy szeretlek és tudom hogy te nagyon örülnél egy szál virágnak ezért adok neked egyet. És félreraknám az olyan nézeteimet hogy sztem ez hülyeség. Mert ha tényleg szeretem a másikat és tudom hogy nem kell egetverően bizonygatnom hogy szeretem mert már egy szál virágtól különlegesnek érzi magát akkor megteszem. Néha annyira elegem van a magyarázkodásból. Nem akarok minden nap, minden héten vagy hónapban ajándékokat, nem erről van szó. Hanem szeretném néha különlegsnek érezni magam, nőnek. Főleg ilyen napokon. Hogy mikor valaki megkérdi milyen volt a valentin nap akkor ne azt mondjam lesütött szemmel h semmilyen mer el voltam felejtve. Mért nem vagytok olyanok fiúk, hogy csak néha meglepjétek a másikat. Hogy csak úgy spontán legyen valami ötletetek. Mondjuk : "menjünk el valahova" vagy valami. Miért én vagyok lecseszve érte? Miért? És mi lesz ezekután? Holnapra megint el van felejtve...nem csak egyre kevesebbet vagyunk együtt, és beszélgetünk egyre kvesebbet...hanem ez az egész is eltűnik. Én hülye sokszor magam kárára töröm magam, hogy összehozzak valamit...lassan olyanok leszünk mint ha haverok lennénk komolyan mondom...találkozunk néha, dumálunk valamiről aztán ennyi...néha csak ennyi...ennyi ami megmarad az emberben...:(:(