MyDay

Na nem mintha függő lennék. Van bennem pár gondolat amik egyfolytában eszembe jutnak. Van amikor másodpercekig uralnak engem de van amikor eborul az agyam és ezen rágódom elég sokáig. Nem tudom, valyon jogos ha haragot érzek, ha csalódott vagyok...érezhetem rosszul magam? Jogos vagy nem, érzem, és gondolkodom rajta. Nem azért mert ettől bármi jobb lenne...csak ugye ezt hívják problémának. Amin az ember hosszan gondolkodik és semmi pozitív nem jut eszébe sokszor amivel meggyőzhetné magát, hogy egyszer ugyis minden jobb lesz. Nos amiért én megint itt vagyok az nem más mint hogy valamit megoldjak. Nem egyszerú összefoglalni épp ezért a végeredmény ellég kuszára sikerülhet de segíteni fog nekem. Oké, induljunk ki jelenlegi blog bejegyzésem címéből. Még soha nem írtam a szexuális élményeimről, hát úgy néz ki most ennek is eljött az ideje. Hogy mért? Mert most előszőr problémáim akadtak. Nem tudom hogy nekem vagy nekünk, az a lényeg hogy rosszul érzem magam és ez nem jó. Bevezetésképpen leszögezném, hogy abzolút nem vagyok nimfo hajlamú vagy egyéb függőségben szenvedő alany... Ha mélyen magamba nézek, tudom hogy egy 19 éves egészséges lányt látok, akinek sexre való éhsége szintén egészséges....és hogy akkor mi is a baj? Hogy éhes vagyok...Oké ez így elég hülyén hangzik belátom. De elmondok valamit. Soha nem tudtam elképzelni milyen lehet a sex szerelem nélkül. És ma sem tudnám elképzelni nélküle. Ha valakivel együtt vagy úgy hogy szerelmes vagy belé akkor minden sokkal gyönyörűbb, intenzívebb, a vágy sokkal jobban tombol benned. Legalábbis én így élem meg. Szóval ha azt mondom imádoma sexet (ami szerintem nem baj) akkor evvel azt mondom, hogy nem csupán a testi kontaktust szeretem...nem..annáé sokkal többet. Nekem mindebben a legfontosabb és ami legnagyobb boldogságot adja, az amilyen érzésekkel csináljuk és azok az érzések amik bennem vannak. Nem csak a vágy kielégítésre gondolok, hanem arra hogy legszívesebben belebujnék a bőrébe, hogy jobban érezzem az illatát, a bőrét, a testét. Hogy lássam a szemeiben hogy ő is ugyanezt érzi. Hogy egész éjjel fent maradnék csak hozzábujhassak. Az egész dolog nekem egyfajta eufórikus élmény, és olyan boldogság áraszt el közben és utána ami más esetben meg sem tudja ezt közelíteni. Szóval nekem 70%ban ezt jelenti a sex, a maradék 30% konkrétan a testiségről szó...ami semmit nem ér a többi 70% nélkül. Magárol a gondolataimról még nem esett szó, de témájukat tekintve fontos volt hogy mindezt bevezetésként leírjam. MInt említettem éhes vagyok. Nem kajára hanem ezekre az érzésekre...már idejét sem tudom mikor kezdődött ez az éhség, hisz olyan régóta tart:( joggal kérdezhetnék tőlem, hogy mért van ez amikor van egy 3 és fél éve tartó kapcsolatom. Nos ha megtudták a választ akkor én is kiváncsi lennék rá mert még én sem tudom. Éppen elég baj ez is, hogy nem tudom. Tudjátok nem az van hogy hónapok óta egymáshoz sem értünk,de... ha történt is valami akkor...talán kicsit csúnya lesz amit mondok, de...de az a testiségel előjátékaként neveett dolog volt és nekem hiányzott belőle aza 70% adta érzés...nem azt akarom mondani hogy nem volt jó, de néha úgy érreztem nem szól másról csak arról a 30%ról...a testiségről. Másról, vagy inkább úgy mondom többről szó sem esett. :( Néha úgy érzem cölibátusra vagyok ítélve:D Mindig van egy ok ami magyarázatként szolgál, és én meg is értem csak...annyi ilyen okot hallottam már és...egyre jobban hiányzik. Hogy hiányozhat valaki aki majdnem minden nap mellettem van?...hát így..most már tudom. Nem is ez a legroszabb. Mondhatnánk hogy egy kapcsolat nem csak a szexről kéne hogy szóljon de....de hogy anélkül az olyan....olyan fénytelen nekem. Nekem akinek volt már része efféle csodában, annak fénytelen. A legnagyobb negatív bomba akkor jön amikor mellettem fekszik és próbálok közeledni, de...de sokszor egy vödör vizet kapok csak...Velem lehet a baj. Olyan hülye vagyok néha. Amikor tudom hogy együtt fogunk aludni, akkor mindig órákat készülődök és gondolkodok. Fürdök, hajat mosok, szőrtelenítek, krémezek hogy jól nézzek ki, hogy jó illatom legyen, hogy szépnek érezzem magam. Közben arra gondolok, milyen jó lesz este, talán most tovább megyünk talán most minden olyan lesz mint amilyennek elképzeltem. Aztán jön a csalódás...Nem hittem volna ekkora pofonként tudja ezt átélni az ember...Ilyenkor összetörik bennem a lány aki órákon át lészülődik hogy tetszen a fiúnak, összetörik bennem a vágy, összetörik a szívem ami az érzéseket várta ettől az alkalomtól. Néha úgy érzem, mintha egy apró fájdalom kísérné ezeket a gondolatokat...Néha még szégyellem is magam. Ezt az érzét utálom a legjobban. Amikor ezt érzem mindig valami cselekmény előzte meg a gondolatokat. Sokszor mikor közeledni próbálok és egy falba ütközöm, és nem kapok választ akkor arra gondolok hogy te jó ég én ilyen rbanc lennék...aki nem tud meglenni enélkül? Hogy mindig csak én kezdeményezek, mindig én kezdem el...azért van ez mert bolond vagyok vagy csak azért mert szükségem van rá?...nem tudom.....néha annyira rossz...tudom h könnyeket talán igazán nem ér meg de...annyira szeretném tudni hogy miért....miért? velem van a baj?...mikor fogom újra azt érezni?...és hogy lehet hogy valaki akit szeretek el tudja érni hogy betegnek és idiótának képzeljem magam és széhgyeljem magam, mindezt 30 másodperc leforgása alatt? hogy rakom én ezt rendbe magamban? hogy békülök ki magammal?....A másik hogy nem akarok dühös lenni de néha csak úgy jön...én nem akarom hogy jöjjön...ugye megbízik bennem annyira hogy elmondja mi a baj? elmondja az igazat? nem akarok többet álmodozni, nem akarok semmit sem előre tervezni...mert félek...nem akarok csalódni...nem...elég már...régen ez a lány annyi cikket olvasott az ujságokban, hogy milyen huncut játékokat lehetne játszani, hogy mivel lehetne a másik kedvében...hogyan lehetne az eufória még gyönyörűbb...most viszont ha meglátja már el sem olvassa mert az megint újabb ámodozáshoz és aztán csalodáshoz vezetne...jobb ha nem számítasz rá hogy csokit kapsz, mert ha mégis beleéled magad aztán nem kapsz, az sokkal roszabb, mint ha eredetileg nem is kaptál volna...de talán majd annál jobb lesz mikor meglepetésként ér hogy valaki szeretne neked csokit adni....nem akarok önző lenni...mert ha mindez okkal tőrténik akkor nekem meg kell értsem...azt hiszem nem lesz nehéz felfognom hogy miért nem lehet és az sem lesz nehéz hogy kitartsak valaki mellett akit szeretek...de az nehéz lesz hogy a lelkemnek és a szívemnek elmagyarázzam és megértessem velük hogy ne közeledjenek, ne álmodozzanak...és végképp ne vágyjanak a fényre....