Another day has gone
I'm still all alone
How could this be
You're not here with me
You never said goodbye
Someone tell me why
Did you have to go
And leave my world so cold
Annyi mindent írnék, hogy nem is tudom hol kezdjem. Legutóbbi írásom alkalmával volt egy kisebb összeomlásom, aztán összeszedtem magam. Ilyentől egyenlőre most nem tartok mert elég jól bírom a kiképzést:):) Igazából akkor jön rám hogy írnom kéne, mikor már tele vagyok. Nem csak negatív dolgokkal, de többnyire azokat írom ki magamból, ha fogalmazhatok így. Magamban nem bezsélhetek, szóval maradok ennél a megoldásnál.:):) Oké, oké nem szajkózom tovább ezt a dolgot. Na kezdjük ott, hogy mi is történt mostanában velem. hmm...Eltelt egy újabb nyár. Voltam nyaralgatni, sőt, mondhatni hogy alig voltam itthon:):) eltöltöttem egy hetet a családommal, aztán egyet a haverokkal, aztán még egyet csak a nyuszikámmal:):) bevallom őszintén nagyon jó nyár volt az idei, de a végén már nem akartam mást csak hazajönni és nyugton maradni a seggemen:D
De mint minden jónak ennek is vége lett aztán. Egyre közeledett a szeptember és végül ide is ért. Kicsit félek tőle, mert nem tudom mit tartogat számomra. Igazából mindentől félek ami egy új, ismeretlen helyzetbe vezet. Persze nem csak rosz félelem hanem némi jó fajta is, mondhatni izgatottság van bennem. Kezdjük a jóval:) Új suli, új emberek...azthiszem tetszeni fog ez nekem. Valahogy felnőtebbnek érzem magam...lehet csak én érzem így:D na mindegy. A gólyatábor sem volt semmi. Néha volt mély pontom, de voltak igazán jó pillanatok is, amikor jól éreztem magam. Sikerült pár ismeretséget is kialakítanom, mondhatni jóba lettem egy pár emberrel:): csak kár hogy nem lesznek csoporttársaim:S de majd azokkal is megismerkedem. Nemsokára úgy is beiratkozás meg évnyitó:):) Hogy akkor mik azok a rosz dolgok ? Bárki olvasta az előző kettő irományom akkor valószínüleg már sejti...Most jönnek a nyuszis sztorik:):) Én itt, ő meg Pesten...na jó, nem csak roszat rejt ez a dolog, de egy valami mégis nagyot nyom az egészen. Ez pedig nem más mint a távolság, amit az idő még inkább borússá tesz. Nem az időjárásról beszélek hanem a percekről...percekről, órákról és napokról amikor nem látjuk egymást...hosszú hosszú napok....bizony. Igazából nem csak ettől a helyzettől féltem, hanem méginkább attól, hogy tudom majd kezelni...hogy fogom magam érezni. Rettegtem tőle, hogy be leszek zárva a fejembe olyan gondolatokkal, hogy kimegy belőlem az összes életkedv is. De aztán nem így lett. Őszintén megmondom, jobban tudom kezelni ezt az egészet mint vártam. Jobban állok hozzá...igen, persze hogy vannak olyan gondolataim amik arró szólnak hogy mi lesz velünk, hogy esetleg szakítunk, nem lesz időnk...de ezeket elhesegetem amint megjelennek. csak előre nézek...megpróbálom nem túlélni hanem élvezni a napokat, hiszen úgy gyorsabban telnek...és még jó emlékek is lesznek. Gyorsabban telnek addig a percig míg találkozni nem tudunk:) Hogy vannak e kétségeim...persze hogy vannak...szerintem mindenkinek lennének. Nincs más lehetőségem, hogy ne féljek mint az hogy bízok...bízok abban a képben amit mindig látok ha elképzelem a jövőm...amit szeretek elképzelni. Elmondjam ez hogy néz ki? Suli után vagyok és sikerült egy jó munkát találnom, ami ha nem is fizett hű de nagyon jól, d emeg tudok belőle élni és a legfontosabb hogy szeretem csinálni:) Végre van egy saját lakásom és a legszebb az egészben, de tényleg az igazán legjobb hogy minden nap amellett ébredhetek akit a világon mindenél jobban szeretek:) és nem utolsó sorban ez a hely nem a világvégén van távol a családomtól:)
El sem hiszem hogy visszaolvasva egy pozitív képet alkot az írásom...Lehet hogy mindez attól függ éppen milyen kedvem van. Ha tegnap vagy az előtt írtam volna, lehet hogy az egész egy nagy panaszáradat lenne. De jobb így, mert ahogy leírtam a szavakat, még inkább bizakodóbb lettem. Megingok néha, hisz rögös az út amin elindultam. Néha egyedül kell mennem, sőt az út nagy részét egyedül kell megtennem...de tudom, ha le akarnék térni az útról vagy túl nehéz lenne előrefelé menni, akkor lenne aki fogja a kezem:):) vagy talán csak hangosan kiálltok és meghallana. A lényeg hogy bízom a sorsban, hisz eddig is ezt tettem és nem bántam meg...az elmúlt 3 évből amit kaptam egy percet sem...
De ahhoz amit akkor régen írtam még most is tartom magam...ha kell elengedlek...ha nem magamért akkor érted...mert tudod: nekem fontosabb hogy te boldog légy, mint az hogy én az legyek akár melletted akár nélküled...szeretlek, és ha nem tudok a jövőd része lenni csak ha fel adsz érte valamit...akár bármit...akkor nem fogom megkönnyíteni a dolgod mert nem engedem...nem tehetem. Ha megtenném örökké megmaradna bennem hogy valaha is gátoltalak valamiben. de...de ez a te utad...a te döntésed
Hogy fordított helyzetben én mit tennék? Soha semmi és senki nem tudna megakadályozni abban hogy szeresselek. Semmi és senki...bármit feladnék érted...hogy számítana e, hogy te nem akarod? nem....nem mert nélküled....nélküled nem érnék semmit. Olyan lennék mint egy kisangyal akit megfosztottak a szárnyaitól és a magányba taszítottak...
nem akarok szárnytalan angyalka lenni...harcolok a szárnyaimért...:):)
