Soha nem hitem volna hogy 3 év alatt valaha is megtörténik az ami az elmúlt pár hónapban. Felteszem magamnak a kérdést, hogy lehet ennyire összezavarodva valaki?...választ azonban nem kaptam eddig. Arra szintén nem, hogy miért van ez. Persze túl könnyűis lenne akkor az élet ha az embernek soha semmi miatt nem kéne aggódnia. Van egy szisztémám, mi szerint ne légy lehangólt ha úgy érzed minden csak balul sül el. Minden rosz után valami jó jön. Mindig ez tartotta bennem a lelket. Eddi is, csak mostanában ez kezd halványulni. Hova tünt az a lány aki voltam? Az a lány aki mindig is tudta, hogy nem függ majd senkitől. Ura lesz érzelmeinek és kordában tartja őket...tud irányítani. Valamikor én is ilyen voltam. Úgy gondoltam ha nekem egyszer barátom lesz akkor majd szeretni fogom, és én leszek a legjobb barátő a világon. Ennek ellenére független leszek. Hova tünt ez a lány? Hé csajok, történt már ilyen veletek? Hogy szinte minden áldott percben a telefont a kezetekben tartjátok és lopva ránéztek, hátha hívott a srác. És az, hogy ha nem foglaljátok le a gondolataitok akkor egyből befurakodik a gondolataitokba és olyan érzésekkel tőlt el, hogy majd beleőrülsz. Beleőrülsz mert hiányzik vagy mert aggódsz érte, de legfőképp az jár a fejedben mit gondol ő. Mennyire szeret, mennyire érdekled...számomra ezek a dolgok koránt sem megszokottak. MI EZ? én soha nem voltam ilyen...a lány aki voltam, aki mindig vidám és ha a barátja elmegy tőle hosszabb időre akkor sem törik meg egy pillanatra sem, hiszen annyi más van amit tehetne...Ez a lány eltünt pár hónapja, bezárták, és próbál kitőrni. A tükörből pedig egy másik ember néz vissza rám. Szinte nem is ismerem. Há csajok, egy újabb kérdés! voltatok már úgy, hogy egy hoszabb kapcsolat végét ez az őrület okozta? csak azért kérdem mert...ahh...szóval, minden pillanatban mikor el tudom őt felejteni, mikor a barátnőimmel vagyok, mikor újra én vagyok én akkor minden olyan jó és gondtalan. de abban a pllanatban hogy eszembe jut mintha hirtelen beborulna. Nem örülnöm kéne neki h ő van? Mert én mióta mindezeket elmondtam neki, amiket az elején említettem, azóta olyan mintha az utolsó csepp önbecsülésem is odaadtam volna. Mintha evvel azt mondtam volna: Hé én tőled függök! Szinte már kifordultam önmagamból. Hol vagy Barbi? hiányzol...kérlek gyere vissza....és mi a legrosszabb? Hogy a 3 év alatt megint eszembe jutott a szakítás. Azért mert az én szememben ez a kapcsolat anynira megváltozott avval h én kitárulkoztam. Minden egyes percben mentegetőzöm, hogy igenis jól érzem magam nélküled! Nem vagyok neked kiszolgáltatva! És hiába fiúk, az a szöveg nem segít hogy akkor ne hívj, meg nyugi én szeretlek. Ez egyenlő avval, hogy hülye vagy csajszikám...persze nem ezt gondoljátok de nekem így jö le. És ebből az álalános rosz kedvből elég volt! Úgy érzem magam mint akit beültettek egy szobába és nem tud kitörni onnan. Nálam a kulcs, ott az ajtó, de nem tudok kimenni. Egyszerűen nem tudok szabadulni a rosz érzésektől. Számomra a kulcs a szakítás...hogy végre szabad legyek. Hogy a lány újra mosojogjon rám, aki voltam, és ne kelljen minden napot úgy megélnem, hogy legyen már vége hogy újra itthon legyen ő. Vajon a régi lány most mit szolna ahoz hogy pazarlom a napokat és nem élvezem őket? elborzadna...hogy ez az egész hablaty akkor most mit jelent? szakítani akarok? jó kérdés. A zavarodott lány legmélyén ott van sok sok másféle érzés is...Mr. Brown-nal semmi probléma...azt hiszem..nem a külsőségekre gondolok. Mondhatni minden alapdolog megvan benne amit egy lány kívánhat...és ezen felül még jó pár dolog van ami összeköt minket. Hogy szerelmes vagyok e? Igazából azért akarok szabadulni a szobából hogy ezt megtudjam...hogy jelenleg mért vagyok vele? Tényleg hiányzik, tényleg szeretem még, vagy az a hüje ragaszkodás miatt van az egész. Idő kellene, egyedül, nélküle. Most kaptam egy hetet. Huhh, mondanám h tisztulnak a dolgok bennem de az a hejzet h nem nagyon...azthiszem szerelmes vagyok és ez jó. De az nem változott h bezárva érzem magam. Úgy mintha a fiú előtt, akit szeretek, elvesztettem minden kontrolt és tiszteletet. Amit teszek ez ellen? várok...meglátjuk mit érzek majd ha visszajön. És mi lesz ha nem szabadulok? Azt hiszem egyértelmű...a nyár túl rövid ahhoz, hogy csak úgy eldobjak napokat belőle, csak azért mert mind ez gától, mert ő távol van...Hé én tiszta szívemből szeretlek!, de nem akarok szenvedni. Nem vagyok önző, harcolok, de gyengének érzem magam. Utolsó kérdés hölgyek! Hol a romantika? Én egy romantikus álmodozó vagyok...óó igen. Igazából csak azért a kérdés mert néha kicsit többre vágynék. Azt akarom érezni hogy szeretnek.nNem kimondott szavak útján nem! Hé fiúk, hol maradtak el a néha-néha hozok egy szál virágot dolog? Vagy a szimpla ötletek...saját vacsit csináltok, vagy saját magatok dobtok fel ötleteket hogy hé gyere menjünk, sétáljuk egyet, aludj nálam, meghívlak vacsizni, fagyizni...stb. Minden lány szeret néha rivaldafénybe kerülni, romantikázni és szavak nélül is érezni hogy nők, és szeretve vannak...ja csak azért ez a nagy romantikus dolgok, mert nekem nagyon hiányzik. Mért hiszik a fiúk azt, hogy ha egy lány már velük van akkor nem kell nekik bókolni, vagy romantikázni egyszóval harcolni értünk? Ébrsztő srácok! Ne punnyadjatok és ne hagyjátok anyniban. Ha ott hagy titeket a lány, akkor lehet azért tette mert újra vágyott, vagy arra hogy megint nő lehessen, mert az új srác a kezdetekben harcol érte...Egyszóval számomra ez a kapcsolat fura...az előbb említett romantik halvány szikrái utolsókat pislákólnak és ez csak mégjobban megrémít, és megerősít abban a hitemben, hogy egy ragaszkodó banya vagyok és már nem vagyok úgy szeretve, nem tetszem vagy nem érdemlek többet....bonyolúlt? nekem nem kell mondani...ezek itt mind bennem kavarognak hékás!! minden hasonló bajtársnak kitartást!:) fiúk nektek meg azt tanácsolom hogy HARC! értitek?....
Hé Mr. Brown! Még ha tudom h nem is olvasod, de itt egy üzi neked: bármilyen kuszák is a gondolataim, azt már tudom, hogy a világon mindennél fontosabb vagy nekem és szeretlek:) hogy van e közös jövönk? majd kiderül...de ha kell elengedlek. Ha nem magam miatt akkor miattad...bár ha megteszem eljességgel biztos hogy belehalok:)...
