MyDay

Hát, megint megkezdődött a suli. Az elmúlt napokban azt hangoztattam, hogy várom egy kicsit, mert milyen jó lesz. Aztán most még csak a harmadik napon vagyunk túl, de már elegem van az egészből. Mondhatni, nem éppen szerencsés dolog hogy összevontak minket egy másik osztállyal de ez nem is nagy gond. Túl lehet élni. Hiszen ismerjük egymást meg szeretjük is egymást. Ezt komolyan mondom, mert jó fejek. A baj csak az, hogy két év alatt hozzászoktam az osztályomhoz, meg az ofőmhöz, akit bár sokszor szídtam, most mégis visszasírom. Persze nem azért mert a mostani olyan rosz lenne. Nem, erről szó sincs. Nagyon bírom az ofőt.:):) Csak tavaly sok mindent elterveztünk az idei évre, de ezk most mind fucsba mentek. Ráadásul itt vannak a faktok is. Na aztán evvel is voltak meg vannak is keveredések. Mindenkinek máshol van az órája. A némettel meg meg is gyűlt a bajom. De most jön az, hogy összeszedem magam és a dolgok elé nézek. Rájöttem ha mindig elmenekülök a dolgok elől és a könnyebik utat választom akkor nem lesz belőlem semmi. A helyzet sem lesz sokkal jobb. Megpróbálom tartani a lépést és remélem hogy lesznek emberek akikre támaszkodhatok és segítenek majd. De tulalydonképpen ezt most nekem kell megcsinálnom. És ahogy a Tanárnő mondta, bár vért izzadsz de ha végig csináltad, nincs annál jobb érzés, és büszke vagy magadra. Hát remélem majd évvégén én is így leszek evvel:):) Szóval legyünk jókedvüek és ne puffogjunk, mert ha mindenben csak a rosszat nézzük, akkor nem is fogjuk magunkat jól érezni. Hát én most megpróbálom mindenből kihozni a legjobbat és úgy elmenni suliba, hogy jól érezzem magam:) Szóval szeressem az osztálytársaim, barátaim, szerelmem(akit amúgy is nagyonnagyon szeretek) meg az egész kicsi életem:):)...