A minap gondolkodtam rajta, hogy újra el kellene látogatnom errefelé. Sok sok minden gyűlt össze bennem, régi és új gondolatok egyaránt. Abban a pillanatban leginkább negatív gondolataim voltak, de az elmúlt pár napban fordult velem a világ egy picit.
Ahogy elkezdtem olvasni a régebbi irományaim, eszembe jutott mi mindenen mentem keresztül az elmúlt egy évben. Legfőképp a szívem ment át jó néhány megpróbáltatáson. Abban a pillanatban mikor visszavágytam ide, még mindig a múlt tartott fogva. Úgy éreztem bizonyítanom kell. Éreztem, ahogy a düh szépen felemészt, mert nem tudom elengedni. Esküszöm próbáltam elengedni, de nem ment. Gondoltam rá minden nap, sokszor és ez még jobban bántott. Megfigyeltem magam, ahogy őrlődtem. Nehezen engedek el dolgokat, embereket az életemből. Vártam a napot, amikor megteszem a következő lépést és sikeresen elengedek mindent.
Közel egy év után végre elérkezett a pillanat, hogy megtegyem ezt a lépést. Az érzés leírhatatlan. Annyira szabadnak érzem magam. :) Mindez egy új embernek köszönhető, aki visszahozott belém olyan érzéseket, amelyeket már rég nem tapasztaltam. Úgy gondoltam, még nem állok készen a szerelemre, mert nem vagyok képes elengedni a múltat és dühöt. De pont ezek, a régóta nem érzett, pozitív érzések adták meg a lökést.
Egyelőre nem szerelemről beszélek. Puszta vonzalom és kémia az egész...ismerkedés, izgalom...Az egész olyan kezdetleges, mégis annyira feldob. Ha egy este volt az egész, akkor is megért minden percet, mert kihúzott a sötétségből, szabaddá tett. Hogy így fog megtörténni, nem gondoltam volna. Végre nevetve és őszintén tudom kimondani: "Vége kicsilány, jöhet egy új fejezet" :) ......
