Az elmúlt 3 napban úgy érzem magam, mint aki egyre csak zuhan egy mély gödörbe és még mindig nem ért le az aljára...Teljesen szét vagyok esve....a világ a feje tetejére áll és én csak annyit tehetek, hogy megpróbálok kapaszkodni....
A halál megijeszt...szívszaggató mikor egy szeretted haldoklik és te nem tehetsz semmit...múlnak a percek és neked várnod kell....Sok minden megfordult a fejemben. De minden percben azért fohászkodtam, hogy hazajöjjön és minden olyan legyen mint régen. Hogy felejtsük el....Bárcsak visszamehetnék abba a korba mikor kicsi voltam...mikor beültünk az autóba és együtt kirándultunk...és csak kacagtunk....mindenhol szeretet vett körül minket...vissza szeretnék menni....és elfelejteni, hogy az élet mennyire nehéz....ahol a gyerek lélek könnyed világát élhetem....
Hol romlott el minden?....és miért?....nem nagyon értem....de erre nem vagyok felkészülve...hogy is lehetnék? Ennek nem így kellene történnie...ott kellene lennie mikor felnövünk...
Nem tudom mikor érek a gödör aljára, és azt sem hogy hogyan fogok felállni és kimászni onnan. Megpróbálok azokba kapaszkodni, akik szeretnek és segítenek...nélkülük, egyedül nem fog menni...ők velem együtt másznak és kezüket fogják nyújtani...
Szokták mondani, hogy bajban tudod, ki az aki igazán szeret és a barátod...én máris csalódtam egy emberben, akitől támaszt vártam...az ember akinek a szívemet adtam és a szerelmemet....de most már tudom, hogy mennyire szeret is ő engem...és tudom, hogy az ő kezébe nem tudok kapaszkodni.....mert lehet hogy csak visszaránt....
elfáradtam...szeretnék megint mindenkit vidámnak látni magam mellett...szeretném ha mindenkiben megbízhatnék aki közel áll hozzám....szeretném ha ezek az emberek biztos pontok lennének az életemben...akik lehet hogy nem tudnak mondani semmit, amitől én jobban érezném magam...de akkor mellém ülnek, megfogják a kezem és annyit mondanak: "túl leszünk rajta"...."együtt kibírjuk"....nem pedig vállvonogatva félrevonulnak, mert úgysem tudnak mit tenni....inkább csak nem akarnak....
kemény napok elé nézünk....talán a legnehezebbek elé eddigi életemben....de erős leszek...fel fogok állni és minden percben kapaszkodni....kapaszkodni az erősebbekbe...és tartani a gyengébbeket....
Felnőtt az ember, s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből egy gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét
Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató
Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el......a Mennyország....
