MyDay

Hát a tegnapi hangulatom ma már nem kísért annyira....Ami a legjobb az egészben, mert van olyan is, hogy gondolataim beigazolódni látszanak. Teljesen, na jó 90%ban biztos vagyok benne hogy szerelmes vagyok. Ennek ellenére ezek a gondolatok itt vannak bennem, de most h tudom mitől vannak, és hogy sikerült  őket kreálnom jobban tudom kezelni őket. Ma reggel sikerült is, mert könnyű szívvel azt mondtam: "szeretlek" és közben nem azon járt az agyam hogy de ez nem is így van, meg ezt nem kéne. Hála égnek nem...Sok dolgot azonban még mindig úgy gondolok ahogy tegnap, éppen annyi változott, hogy tudom, szeretem őt. Ez kezdetnek elég ahhoz hogy a többit vagy ketten, vagy egyedül megoldjam. Majd elválik. Tegnap este ólom súllyal nehezedett rám a hiányérzet, és annyira de annyira hiányzott nekem, hogy azt hittem belerülök. Szinte éreztem ahogy fáj a mellkasom. Azt hiszem ez ellen építettem fel az én kis védőburkomat, így sikerült eljutnom odáig, hogy kétségbe essek. Amit ha most legyűrök akkor újból érezni fogom azt a nyomást itt bellül...nem tetszik ez nekem...Nem hiába mondták, hogy ez lesz a szerelem próbája...igazuk van. Ha ezt túléljük akkor bontok egy pezsgőt, de komolyan...oké, viccet félretéve, nem vagyok pesszimista csak elég edzett sem vagyok, hogy ezt könnyű szívvel vegyem...de majd lesz valahogy...mindig van valahogy...huhh..., de szeretlek:)